Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Voltatok már úgy, hogy a...

Voltatok már úgy, hogy a gyereketek kiküldött benneteket a szobájából?

Figyelt kérdés
Kisfiam 2 és fél éves múlt és nagyon nehezek lettek a mindennapjaink mostanában. Már-már rendszeresen megcsinálja, hogy délután egyáltalán nem alszik, pedig ebéd közben ásítozik, látszik rajta, hogy fáradt. Ha nem alszik akkor karikásak a szemei, nyűgös...,de ezt biztos Ti is tudjátok milyen. A gond az, hogy ő általában 4-5 között kel reggelente. Már próbálkoztunk későbbi lefekvéssel, rendszeresen vagyunk az udvaron, stb...,de mintha 4-kor kipattanna az ágyából, nincs mit tenni. Ma ugyanez volt, délután nem tudott aludni - így én sem tudtam tanulni, most suliba járok szombatonként, se pihenni - aztán miután kihoztam a szobájából viszonylag jól elvoltunk, de nem akart leülni enni, hüppögött, az arca teljesen bepirosodott, hagytam. Kivettem, el akartam vinni fürdeni, de nem hagyta magár, szinte kimerevedett. Már minden baja volt, de addigra már én is kijöttem a sodromból és kiabáltam vele. Nem ütöm meg soha és nem is tenném, de van, hogy kiabálok mert már nem bírom idegekkel. Erre elkezdte hívni az apját, aki dolgozik, hogy papa, papa és szinte kilökdösött a szobájából, közben meg sírt. Mit csináljak? Úgy érzem hozzám nem kötődik, amúgy nagyon értelmes és aranyos, gyönyörű, de születésétől fogva annyira nehéz vele, mindig van valami cirkusz. Pici korában folyton nyöszörgött, be akartam tenni kenguruba, hogy akkor viszem magammal, hátha el lesz, de folyton feszítette magát. Nem merek vele közösségbe menni, mert annyira akaratos, úgy érzem a saját fiammal nem bírok el. Bármit megtennék érte és azt hittem, ha hetente 1 napra eljárok itthonról iskolába kicsit jobb lesz a viszonyunk, de mintha egyre csak rosszabb lenne. Nem akarom, hogy féljen tőlem, vagy hogy ne szeressen de minden próbálkozásom kudarcot vall és így az egész anyaság olyan nehézzé válik. Sokszor gondolok arra, bárcsak kicsit nyugodtabb lenne,de tudom, hogy úgy kell elfogadnom, ahogy van, csak nem könnyű a mindennapokban. A legnagyobb félelmem az, hogy nem szeret eléggé. Önzőnek hangozhat, de azt gondoltam mikor terhes voltam, hogy ez olyan egyértelmű és könnyű, de nem az....Tudtok valami jótanácsot adni? Amúgy átlag naponta 12 órát van fent, tehát nem az van, hogy túl sokat alszik...várom a válaszaitokat! Egy kétségbeesett anyuka
2013. nov. 27. 15:38
 1/1 anonim ***** válasza:

Nálunk rendszeresen előfordul, hogy ha valamelyikünkkel összeveszik, akkor azt kiküldi és a másiktól várja a vígasztalást vagy további kiszolgálást. Kicsit manipulatív személyiség, azt hiszem, bár most még könnyű átlátni a szitáján :) Én az ilyeneknél nem gondolom, hogy nem kötődne hozzám vagy nem szeretne (hiszen máskor jó barátokként játszunk együtt), egyszerűen akkor fáradt, mérges, hisztis világfájdalommal megspékelve. Neki sokszor használ, ha olyankor tényleg otthagyom - 2-3 perc, és már hív újra, hogy pl. na jó, mégis kivehetem a kádból.

Attól, hogy a tiéd is egy erős akaratú gyerek, nem hiszem, hogy félned kéne a közösségbe adástól.

Altatáshoz/alváshoz nem tudom, mit próbáltatok már. Együtt aludni vagy teljesen egyedül? Mesével vagy anélkül? Sötétben vagy világosbn? Csöndben vagy zajban?... stb. Lehet, hogy ezen a problémán egyébként pont segítene a bölcsi (vagy már ovi).

2013. nov. 27. 16:15
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!