Hogyan tudnám önállóságra nevelni?

A kisfiam 3,5 éves, neki már egy ideje megy az öltözés-vetkőzés. Persze főleg este, amikor ár fáradtabb vagy nyűgösebb, ő is időnként nekiáll nyafogni, hogy NEM TUDOM, akkor én azt szoktam mondani, hogy " te már egy nagy és menő ovis vagy. Gyere mutasd meg, hogy a nagy ovisok hogy vetkőznek. Szerinted le tudod venni úgy a pólódat, hogy anyának nem kell segíteni?" :)

Pakolás: egészen pici korától úgy szokta meg, hogy amivel nem játszunk, azt el kell pakolni, de legkésőbb a nap végén, vagy ha egyszerre már 4-5 játéknál több elől van (legonál, favonatnál, puzzle-nél a 4-5 nálam már eléri a tűréshatárt :)

Kb. 2-2,5 éves volt, amikor behisztizett a pakoláson. Nagyon. Megbeszéltük, hogy ha nem pakol el, akkor sajnos anyának kell, de én mindig kidobom a kukába amire nincs szükségem. Folytatódott és bizony bepakoltuk a vonatokat meg a kockákat a nagy szemeteszsákba, ki is tettem az ajtó elé. (éjjel meg szedhettem be és dugdostam még 1-2 napig) Aztán egyszer a vonatok hazajöttek, mert közben a kis gazdájuk olyan szépen viselkedett és mindig elpakolt.

Mára elég max. 2szer mondani, ő szokta a mozdonyainak mondani, hogy "gyertek már, mert megint mehettek a kukába és akkor én már mit csináljak veletek?" :)

A szép, igényes és tiszta környezet megteremtése és fenntartása nem csak az én feladatom otthon- ennyi joggal elvárható a legkisebbtől is, hogy pakoljon el maga után, a levetett ruháit dobja bele a kis kosarába, evés után segítsen elpakolni a kisasztalkájáról, tolja be a széket stb.

Fontos szépen, játékosan, de az igényesség, rend felé terelgetni- neki lesz könnyebb a későbbiekben és rutinná válik.