Most akkor szobatiszta vagy sem?

Az okot nem tudom neked megmondani, de ha vigasztal, akkor leírom a mi történetünket. A fiam már fél éve szobatiszta volt nappalra, amikor kivették az orrmanduláját.

úgy tűnt, teljesen problémamentesen átvészelte a vérvétel/altatás procedúrát (a vérvétel nagy mumus, nem először történt sajnos).

Aztán a műtét után kb. 1 hónappal elkezdte, hogyha itthon volt vagy velem volt, akkor bepisilt. Egyszer-egyszer előfordult a bölcsiben is vagy a mamáknál, de velem rendszeresen. Már teljesen kivoltam, beszéltem több szakemberrel, mind egybehangzóan állította, hogy el fog múlni, ahogy jött, mert egyébként egy szeretetteljes családban él, csak haragszik rám, mert mindig én vagyok ott vele, mikor szurkálják, én vagyok vele a kórházban, és ezzel mintegy legitimálom ezt a fájdalmas folyamatot.

Képzelheted, mikor a legnagyobb tél közepén utazunk haza a anyukámhoz busszal, szállnánk le, nagykabát, overall stb. és közli, hogy bepisiltem, és tényleg, tocsog a bundás bakancsban a pisi. Hát sírni tudtam volna!

Már mindent kipróbáltunk a szép szótól a büntetésig mindent, mindent. Végül az a tanács jött be, hogy szó nélkül lecseréltem a cuccát és halkan, csendesen elmondtam és látta is rajtam, hogy mennyire szomorú vagyok azért, mert pisis lett a nadrág, a szőnyeg stb., de még véletlenül sem mondtam, hogy őrá haragszom. Aztán egyszer csak, amilyen hirtelen kezdődött, olyan hirtelen abbamaradt.