Van köztetek olyan, aki legszívesebben kilépne a kapcsolatból, de a gyerek miatt nem tud?

Először is nem ártana tisztában lenni, hogy mi is tulajdonképpen a problémád KONKRÉTAN. Ezt meg tudnád fogalmazni? Mit is érzel pontosan?

Mit vársz a párodtól? Mi az, ami hiányzik? Mit vársz a kapcsolattól?

Én úgy látom a leírtakból, hogy a problémád, a rossz érzésed nem feltétlen a párodhoz köthető, hanem saját magadhoz inkább. A valódi gond nem a kapcsolattal van.

Jó lenne, ha felkeresnél pszichoterapeutát. Szakképzettet. Ha gondolod, tudok ajánlani.

Ezt ma kaptam e-mailben egy mediátortól.

"Hogyan lendítsük ki a kapcsolatunkat az apróbb hullámvölgyekből?

Amikor azon vesszük észre magunkat, hogy a párunk és mi is mindenen megsértődünk vagy nincs kedvünk beszélgetni, rájövünk: ez nem mehet így tovább.

Ilyenkor általában úgy érezzük, hogy nem szeret a párunk, de eközben sejtjük, hogy ő is ugyanígy érez.

Ezért önálló akcióba kezdünk: elővesszük minden türelmünket és lelki erőnket, és megpróbálunk javítani a helyzeten. Elkezdünk máshogy viselkedni a párunkkal:

- Kedvesebbek próbálunk lenni.

- Nem emlegetünk fel neki semmi olyat, amiről tudjuk, hogy vitát válthat ki.

- Házimunkával, ételkészítéssel, ajándékkal próbálunk a kedvében járni.

- Megdicsérjük, stb.

Bár ki vagyunk éhezve a párunk szeretetére, figyelmére és a nyugalomra, mégis érezzük: először nekünk kell változtatnunk a saját hozzáállásunkon, ha véget akarunk vetni a kölcsönös szeretetéhségnek.

Elegem van...

No de mi van akkor, ha a párunk – az erőfeszítéseink ellenére – ugyanolyan hideg, negatív és szeretetlen hozzánk, mint korábban?

Elárulom. Belül valahogy így érzünk: "Én itt próbálkozom, de ő semmibe veszi az erőfeszítéseimet... Elegem van..."

Ismerős?

3 tanács, hogy sikerüljön

Sajnos a legtöbb kísérlet a kapcsolatunk javítására azért fullad kudarcba, mert néhány egyszerű előzetes lépést nem teszünk meg. Nézzük át ezeket!

1. Tájékoztassuk előre!

Ha elkezdünk változtatni a viselkedésünkön, megpróbálunk türelmesebben, nagyobb szeretettel és odafigyeléssel lenni a párunkhoz, azt úgy tegyük meg, hogy előtte erről tájékoztatjuk!

"Figyelj, látom, hogy nem vagy túl boldog, és én sem igazán. Szeretném, ha tudnád, hogy szeretek, és mostantól jobban odafigyelek Rád!"

Ha előre felnyitjuk a párunk szemét, akkor sokkal nyitottabb lesz a szeretetkifejezéseinkre és az erőfeszítéseinkre, látni fogja az igyekezetünket. Ezáltal ő is könnyebben ki tud lépni a passzív, szereteten, rossz hangulatú állapotból.

2. Úgy, hogy érezze!

Biztosan úgy fejezzük ki a szeretetünket, amiből a párunk érzi, hogy szeretjük?

Ezt a kérdést, remélem, nem kell nagyon magyaráznom. Hiába viszünk minden nap ágybareggelit, ha a párunk beszélgetésre vágyik. Ha a saját elképzelésünk szerint színházi jegyet tervezünk adni, de ő egy kiadós masszázsnak jobban örülne, akkor felejtsük el a jegyeket!

Úgy fejezzük ki a szeretetünket, hogy abból a párunk valóban érezze, hogy szeretjük. Ne a saját elképzeléseink szerint, hanem a párunk igényei szerint szeressünk!

3. A legfontosabb: ne várjunk rögtön ellenszolgáltatást!

A legtöbb kapcsolatjavító próbálkozásunk ott bukik el, hogy a saját erőfeszítéseink után 2 perccel már azt szeretnénk, hogy a párunk is váljon kisangyallá! És pont ez a csapda az egészben!

Hiszen ha azonnal az "ellenszolgátatást" várjuk, könnyen letörhetünk:

"Én próbálkozom, de te ugyanúgy nem teszel semmit értem, mint eddig. Na akkor tudod mikor fogok én bármit is tenni érted mostantól..." – és folytatjuk ott a szeretetlenséget, ahol abbahagytuk.

A helyzet sajnos az, hogy a párunk sokszor még észre sem veszi a megváltozott hozzáállásunkat, amikor mi már tartanánk a markunkat a szeretetéért.

Ezért jegyezzük meg jól: mindig van egy átfutási ideje a szeretetünk célbaérésének. Mindig. És ezzel számolnunk kell!"