Többgyerekes anyukák, van valami jó tippetek arra az időszakra, amikor a kicsi még nem tud a naggyal játszani, mert rombol, és emiatt állandó a veszekedés?

Aztaa ezt a kérdést én is pont ki akartam írni!

3,5 és 1 évesem van,állandó a harc!A nagy nemtud belemélyedősen játszani mert a kicsi rombol!Állandó a visítás,vonyítás,veszekedés,én meg már úgy érzem Tiszának szaladok!

Várom én is a tippeket,jó tanácsokat!

Nagyot fel kell ültetni az ebédlőasztalhoz, játsszon ott.

Ez akkor szerencsés, ha a pici még nem tud odaülni

Dettó nálunk is, 3,5 éves lány 1,5 éves fiú. Bár jelentem én néha mintha látnám az alagút végét:) Néha eljátszanak már együtt, táncolnak, fogócskáznak stb, meg autóznak. Az építés még nem megy együtt, de majd talán.

Én is próbáltam "elkülöníteni" őket vagy sikerült vagy nem, néha eljutottunk odáig, hogy a nagy direkt rombolásra épített. A naggyal csak akkor tudunk "neki" való játékokkal játszani: gyuma, gyöngy, babilon, kirakó stb.. amikor a kicsi alszik, de persze mostmár egyszerre alszanak.

Egyébként lányom senki mással nem irigy csak a kicsivel..

első vagyok!

ha az ebédlőasztalhoz ültetem a nagyot a kicsi csimpaszkodik a lábába és vonyít,ergo kíváncsi arra mit csinál fent a nagy!Volt hogy már a járókába ültettem be a nagyot legózni...:).persze a kicsit szintén az érdekelte mit csinál bent a nagy,amúgy persze utálja a járókát a kicsi nem marad meg benne fél percnél tovább!

Azt az egyet nem akarom,hogy a nagyot beküldeni a szobájába és játszon odabent egymaga!Egyrészt nem akarom elkülöníteni másrészt így sem a kicsi nem tanul meg játszani sem a nagy nem tanul meg alkalmazkodni,tolerálni!

ÁÁÁÁ nehéz dolog ez!

Ezek szerint ahogy a 3.-ik írta a kicsi 1,5 éves korában várhatunk javulást???Addig még nekem van fél évem..pfff,lehet addig megőszülök:)

2.vagyok

3 gyerekem van, igen, nagyjából 1,5 évestől várható a javulás :) Addig is kitartás és próbáld szétválasztani őket... Nálunk most bejön az, hogy a nagyok az asztalon játszanak, a pici (1éves) ül az etetőszékben és pakolunk elé játékokat. Így olyan mintha ott ülne a nagyokkal, de közben nem tudja lerombolni a játékukat (póni-őrület, egész város van felépítve az ebédlőasztalon)

Én is így voltam tavaly év végén, főleg a "téli szünetben". A 4 éves fiam állandóan nekem "vinnyogott", hogy anyaaaa, már megint lerombolja, szétszedi, nem hagy, elveszi, beleül, rálép, stb stb... Azonkívül, hogy a kicsit elvittem onnan, és 100-szor mondtam neki, hogy ezt nem szabad, 101-szerre is csak csinálta. Persze, hiszen 1 éves. Én ezt tudom, de a 4 éves fiamnak miért is kéne ezt megértenie, hogy ő is ezt csinálta ennyi idősen...

Most, hogy napok múlva 1,5 éves a kicsi, én is látom már a fejlődést, és nem olyan durvák az "együtt játszások". Sőt, már a lányom és próbálja építeni a sínt, nemcsak rombolni, csak ugye persze akkor meg az nem jó, mert nem jó irányba rakja :) De az utánzás, ökörködés, táncolás, kergetőzés, bújócskázás, szeretgetés jól megy együtt, ezeket mi is olyan jót derülünk.

Vannak olyan játétok, amikkel még most sem szeretem, hogy a kicsi játszon, pl. a mágneses formák kirakása, ahhoz a fiam felmegy az ágyára, és ott játszik. Társasozni asztalon tudunk, bár a kicsi oda is hozza a fellépőt, feláll, és minden kell neki, hiába adok neki is a keze ügyébe bábut meg táblát...

Kitartás, türelem!

Pont a napokban volt nálunk a barátaink, szintén hasonló korú gyerkőceik vannak. Most már elértünk arra a szintre, hogy mi a nappaliban leülünk, a gyerekek meg négyen elvannak. És ez csak jobb lesz, ha már a kicsik is tudnak majd beszélni. Mióta vártuk ezt, hogy ne rajtunk csüngjenek a gyerekek, és tudjunk beszélgetni... :)

Nálam a nagy megoldotta magának, felpakol mindig az étkező asztalra játszani. Én mondjuk inkább azt tanítanám neki, hogy adjon 1 játékot a kicsinek és akkor megnyugszik. Mert elég a nagynak 99 póni is :D

Előre félek mi lesz, ha a kicsi megtanul székre mászni...

Nekem 3 éves 3 hós a fiam, a lányom meg 1 éves 1 hónapos. Nálunk sajnos a helyzet odafajult, hogy a nagy már nem nagyon játszik a játékaival, egész nap szinte meséket néz, vagy nézne. Nekem meg nincs mindig energiám elvonszolni a mesék elől, mert addig is csend van, elég egy gyerekre és a háztartásra figyelni. Állandóan itthon van, bölcsibe nem vehetik fel, oviba se lett hely, fizetősre meg nincs pénz:-(

Együtt mozgásos játékokat szoktak játszani, a kicsi kezdeményez. Négykézláb kergetik egymást, kukucsolnak az asztal alá bújva, ilyenek. Persze figyelni kell, mert a nagy simán lenyomja csupa szeretetből a kicsit a földre... Sokat megyünk sétálni, néha esőben is most már, mert megőrülünk egyébként idebent. "Feltaláltuk" a babakocsifogócskát: a nagy fut elől, mi meg üldözzük:-) Hatalmas kacagás garantált, s ez is egyfajta együtt játszás, figyelnek egymásra. Nagy néha toronyépítésre tudom rávenni a nagyot, az már megy együtt, a kicsi is tud egy-egy kockát rányomni, vagy kap külön pár darabot rágcsálni, ütögetni:-)

Esti fürdésnél nagy van a kádban, a kicsi a szennyestartó tetején csücsül a kiskádban. A nagy megöntözi a kicsit a kannából, dobálják egymásnak a játékokat, fröcskölnek. Együtt játszanak és mégis külön.

Nálunk a kicsi 10 hónapos kora körül volt a mélypont, amikor mindig ott lett hirtelen mindenhol és a nagy rugdosta. Ezen túljutottunk szerencsére. Most azt látom, hogy már figyelnek egymásra, kezd alakulni a dolog. Ha a nagyot el tudnám rángatni a meséktől (és rá tudnám venni a pelus elhagyására), akkor teljesen elégedett lennék a helyzettel!:-)