Normálisak ezek az érzések a 2. gyerek előtt?

Nekem is jól esik beszélni...

Kedves kérdező, mintha rólunk írnál. Az én kisfiam is velem aludt el, meseolvasás, és legyünk ott, ameddig elalszik. Volt kb. fél év, amikor nem igényelte ezt, de egy betegségnél visszaszokott.

Annyi változás történt, hogy most jó neki apa is, így a férjemre hárul ez a feladat. Szerencsére ügyesen megoldja, sőt örül, mert eddig tényleg csak én léteztem a gyereknek. A mindennapok nehezek, főleg az elején. Középsős volt, amikor a tesó született, pont őszi szünet jött, mire hazaértünk, így nehéz volt neki újra oviban lenni. Nálunk a család nagyon segítőkész volt, jöttek játszani az unokatesók a naggyal, míg én a kicsivel voltam, illetve pesztrálták a kicsit, hogy a naggyal lehessek. Az oviba vitelt a férjem oldotta meg, csak szeptembertől viszem én. Nekem nincs jogsim, így bicózunk (kisvárosban élünk, itt sokan közlekednek biciklivel), a kicsinek is tetszik, a nagy meg büszke, hogy egyedül közlekedik. A hideg időben szintén a férjem viszi, bár így hamarabb indulnak, mint velem.

Én is már írtam ide neked most nemrég, ma is :) de náluk is az elalvás velem van :) a kisfiam mellé fekszem, a kisszobába meg van a nagyágy amin aludtam mikor még szoptattam az elején, így arra ráfekszik én mellé és így elalszik, utána beteszem az ágyába. Nekem sem teher. Apukával nem tud elaludni, lehet ez változik majd, de nekem így is jó. Még pici a meseolvasáshoz, de később majd erre az időszakra jó lesz a mese.

Ja és nem büdös a munka, nem azért nem mennék vissza szívesen dolgozni. Amúgy egy gyerek 24 órás szolgálat :)

Bennem is voltak ilyen érzések két évvel ezelőtt. Akkor késett is a mensesem, és elég furán is éreztem magam. Teljesen kivoltam, nagyon nem szerettem volna még gyereket. Akkor másfél éves volt a gyerekem. Végül megjött, és én megkönnyebbültem. Olyanok miatt aggódtam, hogy nem fogom bírni erővel, türelemmel. Ráadásul a terhességem végén kórházban is kellett feküdnöm, nem volt épp leányálom.

Aztán egy évre rá felülkerekedett bennem a második gyerek utáni vágy....de ennek már egy éve! Sajnos azóta sem jött össze! Most már három és fél éves a gyermekem. Azért ekkora korkülönbséget nem akartam. Amúgy már mondogatja, hogy szeretne kistestvért. Remélem nemsokára teljesül a kívánsága!

Szóval mai eszemmel bánom, hogy ennyit vártam, de akkor úgy éreztem, hogy még nem akarok. Ezen nem tudok már változtatni. De az ember nem erőszakolhatja meg magát. Lehet, hogy még nem állsz rá készen, de az is lehet, hogy ha mondjuk teherbe esnél, akkor az a bizonyosság, hogy már ott van a hasadban, minden kételyt eloszlatna.