Normálisak ezek az érzések a 2. gyerek előtt?

Kisfiam 3 hónap múlva lesz 5 éves, nagyon jó a kapcsolatunk. Eljött az idő, hogy legyen testvére, mert nem szeretnénk, ha egyedül lenne.

Ugyanakkor fura érzések kavarognak bennem, mert szeretnék is babát, meg nem is. Nem érzem azt, mint az első gyerek előtt, hogy jajj, de nagyon szeretnék már gyereket. Most minden olyan jó, és nehéz elképzelni a jövőt, ha itt lesz egy pici baba. Nem tudom, hogy jó lesz-e a kisfiamnak, aki már megszokta, hogy Ő van a középpontban. Nem tudom, hogy én mennyire tudok két gyerekkel foglalkozni. Nem akarom, hogy a kisfiam háttérbe szoruljon. Ugyanakkor már "nagy" fiú, nem igényel annyi figyelmet, hiszen már egyedül is játszik, vagy jól elvan az apukájával. Szóval, sok furcsa érzés kavarog bennem. Szeretnék újra babázni, látom magam előtt, ahogy a kisfiam a kezében tartja a csöpp kistesóját, de mégsem azt érzem, mint első gyerek előtt.

Normális? Ti hogy éreztetek, amikor a 2. babát terveztétek?