Miért korai két éves gyereket büntetni?

Akkor tisztázzunk néhány félreértést!

1. Duzzogó sarok: Nem azért küldöm oda, mert rossz fát tett a tűzre és ezért büntetést érdemel, hanem azért, mert hisztizik és azt akarom, hogy egy higgadt, nyugi helyen lecsillapodjon, mert így nem lehet emberek közt viselkedni!

2. Senki nem azt írta, hogy ne neveljünk. Vagy hol olvastatok ilyet?! Én azt írtam, hogy úgy kell nevelni, hogy az az életkorának MEGFELELJEN! Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a helytelen dolgot ráhagyom a gyerekre! Viszont egyáltalán nem csak a büntetésbe helyezéssel lehet nevelni. Ahhoz, hogy a büntetés fogalmát megértse, kell egyfajta idegrendszeri és verbális érettség. Meg kell tanulnia a gyereknek, hogy bizonyos cselekedeteknek bizonyos számára negatív következménye va. Ennek az összekapcsolása megkövetel egyfajta integrációs készséget, és jövőre vonatkozó elővételezést. Egy átlagosan fejlődő 2 évesnél ezek a készségek még nem, vagy csak részben alakultak ki.

3. A bölcsődében vannak 3 évesek is, akiknél már a "büntisarok, büntiszék" bevethető. Ennél kisebbeket helytelen viselkedés esetén kivonják az adott tevékenységből.

4. A határokat nem csak büntetéssel lehet felállítani, hanem kellő határozottsággal, következetességgel is.

5. A büntetésnek van romboló hatása is, amit sokan elfelejtenek. Ha egy gyerek nem érti meg a miérteket, akkor csak félelemből fog engedelmeskedni, a félelem pedig agressziót szül.

Én a kérdést úgy helyesbíteném, hogy két éveset NEVELNI (tehát határokat felállítani) egyáltalán nem korai, sőt nagyon fontos, de a büntetés még nem erre a korosztályra való.

Szia!

Azért az utolsó válaszoló elmélete is igen érdekes! Hiszen ha nem érti meg a gyerek az elkövetett rosszaság és büntetés közötti összefüggést, akkor hogyan értené meg h elkezdesz neki magyarázni? Sehogy! Úgyhogy erről ennyit, vannak bambább, engedelmesebb gyerekek akikre elég ha ránézel, és vannak életre valóbbak! Általában a butábbak az engedelmesebbek, mivel ahogy ötleteik, úgy önálló akaratuk, kreativitásuk sincs, csinálják amit mondanak! Én az előzőekkel értek egyet, a gyereket nevelni kell, hallottam már olyat, hogy nem szabad rákiabálni, csak ugyan olyan hangon kell mondani a gyereknek, hogy nem szabad(ismerős). Igen ám de az ismerős gyereknél ez oda vezetett, hogy a szülő már most megtanította a gyereket a színészkedésre. Saját tapasztalat volt, hogy tudatosan kötekedett a fiammal, mindent azért is elvett tőle, nem hagyta békén, belerúgott amikor a fiam pedig a motorjához ért elkezdett az anyjának látványosan üvölteni, aki persze szaladt, mint egy sárkány, az pedig hogy az ő fiacskája előtte mit művelt, az teljesen rendben volt. Még rám sem szólt, hogy nem szabad kötekedni, ne bánts más gyereket, ölbe kapta és úgy ölelgette mintha agyonverték volna!! Nos az óvodában az én fiam jól viselkedik, jószívű, aranyos, okos, imádják az óvónők, míg ez a színészkedős gyerek, hát agresszív és utálatos, általában csinálja a cirkuszt, mikor rákérdezek, mi történt az oviban, már megint ki karmolta össze a fiamat, hát mutogatnak az óvónők a másik gyerekre és csóválják a fejüket! Egyszer sem az én fiam kezdte, és már az óvónő mondta, hogy drukkolnak a fiamnak hátha egyszer alaposan lerendezné ezt a gyereket hamár ők nem tehetik! Hát éljen az a nevelés!

5-6 os egyet értek!

Én is sokszor megkaptam már, hogy szuper anyu vagyok és hogy biztos csak szerencsém van, mert az én 22 hós lányommal lehet vásárolni, végig sétál, megnézünk együtt mindent, ha szólok, hogy azok törékenyek, hozzá sem nyúl, a többi dolgot megnézheti, de nem veszi le többnyire.

Amióta járni tud, nem megy el mellőlem, nem "szökik", bárhova vihetem büszkén.

Én sem büntetem, max néha reggel pl rájön az 5 perc, h csokit enne, vagy nem kéri amiit elé teszek és válogat, de durván. (pedig amúgy nem válogatós és az effajta hisztiket nem viselem.) Ilyenkor első figyelmeztetések után bekísérem a szobájába és mondom, h ha lenyugodott jöjjön ki és eszünk együtt. :)

Általában bejön.

Mi nagyon nagyon sok tanulásos mesével, jó hangsúlyozással, pozitív megerősítéssel, szeretettel, de következetességgel nevelünk.

Ha pl nem fogad szót a boltban, vissza kell ülnie a babakocsiba és be is teszem, ha ordít akkor is. UTána jobban figyel ám és emlékszik, h az előbb nem volt jó.

Szuperül lehet Vele kommunikálni. Egy éves kora után már válaszolt nekem az igen, az "ada" volt és 16 hósan a nem is megjött. :)

Egész kicsiként sem pakolt SOHA, mert mutattuk, hogy melyiket szabad és melyiket nem. Betartotta, de ha nem, akkor elvittem onnan. Ha ott akart lenni, inkább nem pakolt.

Egyszerűbb egész kicsiként felállítani bizonyos szabályokat, mint később évekig szívni a korlátok hiánya miatt.

Nálam sosem ér el azzal semmit, ha hisztizik.

Nagyon sokat is beszél, már mondatokat használ, így könnyebb is, de kicsi korában is mindig megértette mit mondunk, mert a mozdulatunkat is látta összehanolni.

Pl nem nyúlhat a konektorhoz. Amikor nyúlt felé, még időben megfogtuk a kezecskéjét és határozott nem szó kíséretében elhúztuk onnan. DE nem érte el a célt, tehát nem foghatta meg a tiltott dolgot. Ez fontos, mert ha pl ahogy a kérdező írja kipakolhatja a szekrényt és csak a felénél mész be veszekedni, abból nem is érti mi a baj és már jót szórakozott, azaz megérte. Sőt, még rajtad is nevethet, mert írtó vicces anya, ahogy idegbajt kap éppen. :D

Türelem (nekem is néha kevés van), szeretet és következetesség.

Na meg néha elő is kell idézni helyzeteket és tesztelni a kicsit. Gyakorolni, h szót fogad e. Ha igen, mond a szót is, h most ügyes voltál, szót fogadtál. Így érti majd, ha kérjük, h fogadjon szót. :)

Neked is hiába mondják, h flambírozd már azt a rohadt ételt és veszekednek Veled, ha nem tudod hogy kell.. :)

Remélem érthető vagyok. :)