Mit jelent az, amikor a szülő azt mondja, hogy a gyermekét igyekszik a választékos beszédre tanítani?

Szépen beszélj előtte. Tőled tanúl meg beszélni, azokat a szavakat fogja használni, amiket tőled hall!

Ha mindenre azt mondod Ja, ne várt tőle, hogy azt mondja Igen.

A választékos beszéd a felnőtteknek is fontos (lenne).

3,5 éves a kisfiam.

Én is törekszem arra, hogy szép, tiszta és helyes magyar beszédre tanítsam.

Alapvető, hogy jó példát mutatok (nincs káromkodás, pongyola szavak, töltelék kifejezések és a ma olyan divatos rövidítések, kényszerű kicsinyítések).

Ha szól hozzám valaki, akkor nem hümmögök ("ühüm"), hanem IGEN-nel vagy TESSÉK-kel válaszolok.

Nálunk a gyümölcs az gyümölcs, nem GYÜMI vagy UBI vagy CSERKÓ. A hideg ráz ezektől, így a kisfiam is a tárgyak normális nevét tanulja meg.

Ugyanígy számomra az alapvető műveltség és igényesség része az, hogy nincs a beszédünkben IZÉ, ÖÖÖÖ töltelék- inkább megállok, gondolkodok egy picit és akkor folytatom a beszélgetést, amikor tudom, mit szeretnék mondani.

Alapvető és sajnos mára tipikus nyelvtani hibákat tudatosan kerülök, nem része a beszédemnek. Ilyenekre gondolok, mint a hátborzongató "én táncolnÁk" vagy a helyhatározók helytelen használata " bemegyek a boltBAN" vagy "a kerületBE élek".

Természetesen nem nyelvész vagyok- de a tőlem telhetőt igyekszem megtenni.

Ahogyan az előttem válaszolók írták, fontos a sok olvasás, mondókázás, beszélgetés.

Nagyon szeretjük a régi, szép magyarsággal megírt műveket, Móra Ferenc, Pósa Lajos, Weöres Sándor, de akár Donászi Magda, Gazdag Erzsi versei is értékes művek.

Éneklés, mondókázás, naponta esti mese.

Nálunk nagyjából ennyit jelent- kifejezett tanítás nincs és ebben az életkorban nincs is értelme. A példamutatás sokkal hasznosabb.