Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Úgy elterjedt, hogy a kisebb...

Úgy elterjedt, hogy a kisebb gyerekek hazugságaival (fantáziáival? ) nem kell foglalkozni, de akkor honnan tanulja meg, hogy az hazugság? Illetve mi az az életkor, amikor már komolyan kell venni ezeket?

Figyelt kérdés
2014. ápr. 6. 20:03
 1/5 anonim ***** válasza:
Úgy gondolom az olyasféle fantáziálás,hogy Pl "Tomival átmásztunk az óvodai kerítésen,aztán elszaladtunk a cukrászdába ahol vettünk fagyit,és jött egy dinoszaurusz,de sikerült visszafutni az oviba" jellegűek nem hazugságok,és ezeken inkább mosolyog az ember,de ha olyasmiért hazudik aminek következménye lehet akkor pl,hogy az óvónéni elverte a fenekét(közben meg ilyenről szó sincs csak valamit nem engedett), vagy ehhez hasonlók,akkor el kell beszélgetni a kisgyerekkel,mert így másnak vagy saját magának problémája lehet.
2014. ápr. 6. 20:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
Hát nem tudom, én sokat hazudtam, ugymondom inkább füllentettem gyerekkoromban, föleg ha volt belöle hasznom, most felnöttként mégsem vagyok ilyen. egyébként emlékszem néha oylat mondtam amit tényleg el is hittem hogy ugy van, pedig nem ugy volt. Perzse mindig mondták a szüleim (ha kiderült) hogy ezt nem kéne stb de nem érdekelt, aztán egyszercsak leszoktam róla....
2014. ápr. 6. 20:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:

Odáig rendben van, hogy ez elterjedt, csak ez is olyan, mint amikor a bibliából kiragadnak egy mondatot, és a többi szöveggel nem foglalkoznak. :)


Ésszerűen ez úgy hangzik, hogy nem szabad büntetni ezt a hazugságot vagy fantáziát, de ami olyan, azt nyilván el kell magyarázni, hogy miért nem mondhat olyat. Rá kell jönni, hogy mikor mi lehet a szándéka. Én azt látom a 3 éves lányomon, hogy amikor füllent, rendesen figyeli, hogy mit reagálok. Van, amikor benne vagyok a játékban, de utána megbeszélem vele, hogy valójában tudom, hogy így meg úgy van.

2014. ápr. 6. 22:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim ***** válasza:

Szerintem meg kell huzni a hatart a hazugsag es a fantazia kozott.

Itt a szomszedsagban egy kislany(7 eves,de a hazudozast joval korabban kezdte) mar tobb csaladot osszeugrasztott a hazugsagaival,meg persze a gyerekeket is folyamatosan.Tulzas nelkul ugy hazudik mint a vizfolyas szunet nelkul,jelentektelen dolgokkal kapcsolatban is,amire senki sem kivancsi.(pl hol volt,mit csinalt akarmi)Ha pedig neki nem tetszo dolog tortenik, valaki raszol vagy osszeveszik egy masik gyerekkel jonnek a gonosz hazugsagok, a bosszu.Pl elhiresztelte egy kislanyrol az iskolaban,hogy lopni latta,mert osszevesztek.Vagy azt allitja, hogy megverte a masik gyerek,pedig mellettuk alltam,es lattam,hogy a masik szimplan nemet mondott egy jatekra.A ferjem raszolt mert rosszalkodott amikor nalunk volt,erre a szuleinek azt mondta,hogy elzavartuk es megtiltottuk hogy ismet betegye hozzank a labat(meg meg ki tudja mi mast,mert a szulok nem alltak velunk szoba utana).Ezt mas csaladokkal is megtette.

Nalam ez mar jocskan a beteges,szandekos, masokra veszelyes hazugsag kategoria.

Fantazialasnak azt hivnam amikor a gyerek fel elaludni,mert "ott volt egy nagy medve a sarokban".Ezt viszont valoban el is hiszi, mert latott egy arnyekot,aminek valamilyen alakja volt, tehat valojaban nem hazudik.Vagy amikor kardoznak a gyerekek,mert ok most lovagok.

Talan ugy irnam le a kulonbseget,hogy az artalmatlan fantazialashoz nem fuzodik erdek,es nem art vele masoknak.A hazugsag sokkal osszetettebb,eltervezett dolog,aminek a hihetosegeben ugyan szerepet jatszik a kepzeloero is,megis celzottan az igazsag elrejtesere vagy elferditesere iranyul.En ezt mar egesz pici korban is komolyan vennem.

2014. ápr. 7. 00:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 anonim ***** válasza:

A nagy fiamnál könnyen rávágtam dolgokra, hogy fantáziál. Aztán jártam úgy, mikor kiderült utólag, hogy igazat mondott, és akkor én nagyon szégyelltem magam, hogy nem álltam ki mellette és nem védtem meg, hanem ahelyett nem vettem őt komolyan.

A kicsivel minden legendájának /természetesen aminek lehet reális alapja/ utána járok. Hogy elkerüljem azt, hogy adom alá a lovat és ő hazudozni kezdjen, rászoktattam, hogy gyere, megkérdezem előtted, pl. ha az óvónővel kapcsolatban meséli, hogy rám ütött és nem tudom, miért... Szóval együtt odamegyünk, és megkérdezzük szépen, diplomatikusan, hogy a gyerek ezt mesélte, ő így látja a helyzetet, szeretném meghallgatni a másik verziót is. Sosem veszekszem, hanem szépen tisztázzuk a dolgot, ki hogy látta.

Ezt egy pszichológus magyarázta el nekem, mikor egyszer kétségbe estem, hogy a friss ovis gyerekem azt mesélte, hogy a dadus lehülyézte. Odamentünk a dadushoz, de mielőtt bármit kérdeztünk volna tőle, ő közölte kedvesen, hogy örül, hogy találkozunk, eddig a kicsit ő még nem látta mert másik csoportban van, de kedvesen bemutatkoztunk. De a gyerek hazafelé váltig állította, hogy ez a dadus néni ezt mondta neki. Egy pszichológus ismerős vázolta fel nekem, hogy talán a dadus tolta az ételes kocsit a folyosón, az elakadt, és ő azt mondta, te hülye, menj már...., a gyerek épp arra ment, és maximálisan magára vette. Mert hogy a kicsik ilyenek, ha hallanak valamit mondjuk az utcán, akkor magukra veszik, azt hiszik sok hallott dologról, hogy az nekik szól. Szóval én azóta nem szívesen kiáltom ki hazudozónak a gyereket, mert könnyen rámondhattam volna akkor, hogy hazudik, de a saját tapasztalása szerint nem hazudott. Bocsi, hogy hosszú lett!

2014. ápr. 7. 10:50
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!