Szerintetek milyen hátrányokkal jár ha egy 4 éves kisgyerek nem jár oviba?

Még óvoda után is elég nehéz a gyereknek az iskolában, pláne ovi nélkül.

Akkor fog először nagyobb társaságba csöppenni, ahol hirtelen feladatokat kap, olyanokat amikhez az oviban kezdik hozzászoktatni, hogy figyelni kell meg nem játszhat amikor akar stb.

Sok idegen ember lesz körülötte és nem lesznek ott a szülei. Egyáltalán nem kedvez neki hosszú távon.

Hátrányok... nos, megmenekül a manapság gyakori képzetlen , nem odafigyelő óvónőktől, akik lesz.rják a kicsiket, beléjük tömnek mindent, amit nem akarnak megenni, ordítoznak vele, stb. Nálunk egy kivételével minden ovi ilyen (Kaposváron lakok). Ha egyszer lesz gyerekem, annál tovább fogom húzni a dolgot, ameddig lehet.

Nem csak az oviban tud beilleszkedni a gyerek! Ott van pl. a játszótér, kül. programok, táborok, közösségi események.

Én fél évet jártam óvodába, és semmi bajom nincs. Gyűlöltem járni. Van tapasztalatom a dologban, mert 3 féltestvérem van, és mind így jártak - különböző ovikban :( Legyél vele, amíg tudsz.

Én sem jártam oviba, de nem is vagyok társasági ember, nem tartom a kapcsolatot semmilyen osztálytársammal. Barátom is csak egy van még gyerekkoromból.

Ja és munkahelyem sem volt sosem, mert nem vagyok képes alkalmazkodni.

Nem tudtam, hogy ez az óvoda hiányából fakad, de állítólag igen.

De egyébként, szerintem hátrány, nemcsak a fentiek miatt, hanem mert ha akkor kezd el járni, amikor már iskolára készítik fel, és akkor kell megküzdenie a beszokással, közösséggel (pl betegségekkel), akkor lemarad a feladatokkal. És nem biztos, hogy te othhon mindent meg tanítasz neki, amit tudnia kell és a többiek esetleg tudni is fognak, akkor hátrányban is érezheti magát.

Jól kell megválasztani az ovit. Nekünk nagyon sokat és látványosan fejlődőtt a kisfiunk alig pár nap óvoda után.

Rengeteget dolgoznak az oviban, szinte nincs nap, hogy ne készítenének valamit, ne tanulnának új verset. És 3 éves, minicsoportos.

Szia! Na, hát akkor kezdeném:

1. Nem tanulja meg helyesen fogni a ceruzát, bánni az ollóval, ragasztóval.

2. Nem ismeri meg a helyes közösségi higiéniai szabályokat.

3. Képzeld el az első osztályos gyereket, aki beül az iskolapadba, és 45-50 percet ki kell bírnia a padban ülve. Nem hiába találták ki az ovit, hiszen ott tanulja meg a gyerek, hogy most ülünk, most játszunk. A 4 éves gyerek egyszerre kb. 15-20 percet képes összpontosítani egy bizonyos dologra, például egy mesére, vagy egy verstanulásra. Ezt edzik a következő években annyit, hogy az I. osztályra képesek legyenek egyhuzamban 45-50 percet végigülni az iskolapadban. Az a gyerek, aki ezt nem tanulja meg, unni fogja magát az órán, teljesen mással kezd el foglalkozni, sőt, szélsőséges esetekben egyszerűen feláll órán a padban és elkezd járkálni, zavarva a tanórát és a többi gyereket is.

4. Valaki írta előttem, hogy szocializálódni a játszótéren is lehet. Ez ok, de ott nem fogja megtanulni, hogy az ollót úgy adja oda a gyermektársának, hogy ne szúrja ki vele a szemét, vagy azt sem tanulja meg, hogy a gyöngyöket kézimunkán egyesével szedjük ki a bögréből, felfűzzük és utána veszünk következőt, és nem szórjuk le az egészet a földre.

5. A heti foglalkozás az oviban úgy néz ki, hogy minden héten van egy hetiterv, amely tematikusan ismerteti meg a gyerekeket a kül. dolgokkal. Például a paprikát egy héten keresztül tanulják. Hiába mondod meg te neki otthon, hogy ez a paprika, másnapra elfelejti, nem fog róla tudni semmit.

6. Az oviban azért tanulnak verseket, mondókákat, énekeket, meséket, hogy a gyerekek szépérzékét, szókincsét fejlesszék.

Négy évet tanítottam, tudom, miről beszélek. Ha ezeket szem előtt tartod, akkor a gyermeknek nem származik hátránya abból, hogy otthon ül. Mindazonáltal nálunk Romániában nem hiába találták ki a nyári ovit azoknak a roma gyerekeknek, akik ősztől iskolába mennek. Egyszerűen nem lehet velük első osztályba menni a fentebb felsoroltak miatt, pedig ők nagycsaládban élnek közösen, játszanak a többiekkel, gyerekek között vannak. A szocializálódás nem ott kezdődik, hogy nem kezd el ordítani, ha meglát egy másik gyereket.

Bocsi, ha hosszúra nyúlt. Nekem ezt tanították a tanítóképzőben.

35 hetes kismami

teljesen egyetértek az utolsóval de még annyival kiegészíteném: hogy a játszótéri stb szocializáció nem jó példa, mert mennyi időt töltesz ezeken a helyeken és mivel? Mert az óvodában reggel nyolctól háromig vannak a gyerekekek, együtt esznek stb és nem csak játszanak, hanem dolgoznak is. Oké mondhatod, hogy ezt lehet játszóházbanis, de ha sír a gyereked, hogy nem akar menni vagy nem akar ott csinálni valamit: mit teszel? Vagy el sem viszed vagy elhozod onnan, amit az oviban nem tehetsz. Másrészt meg a játszótéren gondolom nem hagyod egyedül a 4 évest, viszont az oviban egyedül kell boldogulnia.

Úgyhogy nem összehasonlítható a kettő.

Kedves utolsó előtti!

Óvónő vagyok és két kisgyerek anyukája.

Nagyon szomorúan olvasom, hogy még mindig mennyi tévhit lengi körül az óvodát az iskola oldaláról (is).

1. A ceruzát, ollót helyesen megfogni és használni nem azért tudja egy gyerek, mert az oviban megtanulta. Azért tudja, mert a kéztőcsontjai elérték azt a fejlettséget (6-7 éves kor), porcosból csontossá váltak, hogy alkalmasak a ceruza, olló helyes használatára. Az a gyerek is képessé válik erre, aki életében egy napot sem járt óvodába, ugyanis erre vagyunk mi szülők is, rengeteg dolgot tanulnak tőlünk is a gyerekek. Elég szomorúnak tartom, ha ceruzával, ollóval, ragasztóval az óvodában találkozik először és kizárólagosan a gyerek.

2. Ismét csak szomorú, ha az alapvető higiénés szabályokat az oviban kell elsajátítania. Akkor mi van otthon?

Nem is igazán értem, mit értesz közösségi higiénés szabályokon? Közösségben és otthon ugyanúgy kezet mosunk evés előtt, után, ugyanúgy megtöröljük afenekünket WC-zés után...stb.

3. Egy iskolaérett első osztályos nem azért ül végig 45 percet a padban, mert erre edzik őt az óvodában, hanem azért, mert mind fizikailag, mint pszichésen, mind szociálisan megérett rá. Az oviban jó esetben olyan tevékenységeket kínálnak a gyerekeknek, amik annyira felkeltik és fent is tartják az érdeklődésüket, hogy különösebb trenírozás nélkül is végigülik, végigállják, végigjátsszák....mert érdekli őket, mert játszani jó! Egy óvodás önkéntelen figyelme óriási, akkor tanul a legtöbbet a világból, ha észre sem veszi, hogy tanul. Óvodáskor végére, iskoláskor elejére az önkéntelen figyelem mellé betársul a szándékos figyelem is, amikor tudja, hogy figyelnie kell, mert, ha nem, annak következménye lesz, de egy jó iskolában is még leginkább az önkéntelen figyelemre alapoznak, tehát olyan módszerekkel tanítanak, hogy az érdekes legyen a gyerek számára, ne pedig kínzás.

5. Én már itthon, jóval ovi előtt is arra nevelem a gyerekeimet, hogy a veszélyes eszközöket hogy kell biztonságosan használni, tehát megint csak nem az oviban tanulja meg a gyerek, hogy nem szúrjuk ki a szemét a barátunknak az ollóval. Természetesen, mivel az ovi a családi nevelés kiegészítője (és nem helyettesítője), ezért ott is hangsúlyt fektetünk rá.

6. Az oviban azért mondunk verseket, dalokat, mondókákat, mert verselni, énekelni JÓ!!! A mese pedig elröpít a fantáziavilágba, ami szintén csak nagyon jó dolog. Hogy emellett még növeli a szókincset, esztétikai érzéket, ritmusérzéket, fejleszti a fantáziát, kreativitást, figyelmet(!!!), és számos egyéb képességet, az meg plusz nagyon jó! :-))

Amit az utolsó bekezdésedben írtál, nagyon fontos! És igen, ha ilyesmiről van szó, akkor azt mondom, mindenképpen ovi, minél előbb. Mert a hátrányos helyzetű gyerekek legtöbbször csak az oviban kapnak meleg ételt,fedél van a fejük felett, fűtött helyiségben vannak, és igen, ott találkoznak először WC papírral, szappannal, játékeszközzel, hogy a meséket, verseket ne is említsük. Nekik létszükséglet az óvoda!

Viszont biztos vagyok benne, hogy a kérdező nem ilyen körülmények között él, és nem ezért tette fel a kérdést.

Hogy neki is válaszoljak: 5 éves kortól kötelező óvodába járni, és ha addig a lelkiismeretes szülők ingergazdag környezetet biztosítanak a gyerek számára, nem fog elmaradni a többiektől.

Verselni, mesélni, énekelni, rajzolni, festeni, barkácsolni, futni,kúszni-mászni, labdázni, esztétikusan enni, higiénés szokásokat megtanulni otthon is lehet (és kell). Bizonyos időközönként eljárni gyerektársaságba (játszótér, játszóház, barátok) megint csak szükséges. Kirándulni, világot látni, hétköznapi dolgokba bevonni a gyereket (vásárlás, főzés, rendrakás...stb.) szintén fontos.

De a gyereknek nem érdeke reggel 8-tól este 5-ig oviban lenni. Ez a szülő érdeke, hogy amíg dolgozik, biztonságban tudja a gyerekét. Ha te megteheted, hogy otthon vagy vele, de hangsúlyt fektetsz az előbb felsoroltakra, nem származik jelentős hátrány abból, ha csak 5 évesen kerül oviba. A kezdeti elmaradást hamar pótolja majd, gyorsan utóléri a társait. Én is tudom, miről beszélek, számtalan 5 éves óvodakezdőm volt már, akik rendezett, jól szituált, okosan nevelő családból érkeztek.

15.25-ös vagyok

Távol álljon tőlem, hogy bárkit is kioktassak, a kérdésre feleltem, ezt kiemeltem, és azt is, hogy ÉN ezt tanultam.

Amiket írtam, azok egy részét a saját öcsém tapasztalatából írtam, aki rendes családban nőtt fel, semmilyen szempontból nem volt hátrányos helyzetben, azóta is nagyon jó tanuló, de: nem tudta megfogni a ceruzát, és ha a szülő nem mutatja meg neki, igenis belérögzül a rossz ceruzatartás, sőt, továbbmegyek, a rossz testtartás is, és igen, szobatiszta volt, mégis meg kellett tanulnia, hogy nem akkor megyünk pisilni, amikor nekem tetszik, hanem amikor arra idő van (iskolában pl. szünetben). Ezekre is gondoltam, mikor a fentieket írtam.

Az óvónő hozzászóló válaszához csak annyit fűzök még hozzá, hogy igen, elég nagy baj, ha a ragasztó, olló, ceruza használatával otthon nem találkozik a gyermek - és ez a pedagógus végzettségű szülőknek evidens is - egy másmilyen szülőnek, akinek nincs pedagógusi végzettsége, eszébe sem jut ilyesmi. És én, mint szülő otthon miért adjak a gyermek kezébe ceruzát, ha ő utál rajzolni, és miért ragasztózzak vele, ha nem köti le és abszolut antitálentum ebben? De attól még a ceruza fogását meg kell tanulni, ahogy az ollóval, ragasztóval is meg kell tanuljon bánni.

Feltételezem, hogy ha a kérdezőnek eszébe jutott volna otthon például együtt kézimunkázni a gyermekkel, vagy rendszeresen tanulnának gyermekdalokat, akkor nem kérdezne ilyesmit, hiszen az oviban is ezt csinálják egész nap. De ha nem óvónő, nincs honnan tudja (nem rosszindulatból írom), mi mire jó, mit miért kell az oviban csinálni.

És a mondókák, énekek célja igenis elsősorban a beszédkészségfejlesztés, és nem mellékesen JÓ is, ahogyan az óvónő hozzászóló írta. De az oviban nem azért csinálnak ilyesmit, mert JÓ (egész nap játszani is JÓ, mégsem egész nap csak játékból áll ki az idő), hanem azért, mert értelme van.

És nem leszólni akartam senkit sem, csak felhívtam a kérdező figyelmét arra, hogy ezekre is figyeljen, ha gyermeke otthon ül, bár azt nem írta, miért kell otthon ülnie...

Ja, és még az is eszembe jutott, hogy az oviban szerepelnek is elég sokat, így a gyermek nem lesz szégyenlős sem, ahogy sok kisgyerek, erre is jó az ovi. De ha ő nem akarja oviba járatni a gyermeket, mert például otthon tud vele maradni, akkor ilyen jellegű „feladatokat” is végezhetnek otthon együtt.

Kedves "óvónő"! Az óvóda nem gyermekmegőrző 8-tól 5-ig, amíg anyuka apuka dolgozik, hanem oktatási intézmény. Furcsa, hogy ezt senki nem mondta még, Bár volt már előbbiekben hozzászólás a fura hozzáállású óvónőkről.

Az hogy mi a különbség az otthon és az óvódában elvégzett feladat között? Nagyon sok vagy semmi. Minek étterembe menni, ha otthon is tudok főzni, minek a mozi van otthon könyv, minek a könyv ha van tévé? Minek iskolába járni? Otthon is meg tanulhat a gyerek írni olvasni.

Ja és a közösségi higiénia, nem arról szól, hogy kezet mosunk és kitöröljük a fenekünket. Hanem pl hogy ne vegyen a gyerek a szájába semmi játékot, ne használja más fogkeféjét, törölközöjét, fésűjét, ne igyon más poharából, ne egyen bele más tányérjába stb. Jó persze ezeket otthon is tanítod neki, de mostha a te poharadba beleiszik vagy szájába veszi a te fogkeféd más a helyzet mintha egy idegenével teszi ezt. És meg kell tanulnia, hogy ezt még véletlenül vagy viccből se tegye.

Mondjuk maga a kérdés a rossz, mert inkább az a kérdés mi pluszt nyújthat az óvóda az olyan gyerekeknek, akik otthon is megkapják a megfelelő oktatást, nevelést, tőrődést. Mert hátrányt nem szenved az biztos, de szerintem nyújthat olyan pluszt az ovi, amiről kár ha lemarad. Persze olyan ovi, amelyik valóban oktat-nevel, nem gyereket őriz.