Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Voltatok már úgy, hogy egy...

Voltatok már úgy, hogy egy véletlen baleset után döbbentetek rá, akár sokkal komolyabb dolog is történhetett volna?

Figyelt kérdés
Szerencsére nem történt úgy semmi, de én most rettenetesen érzem magam. A kislányom haját akartam leöblíteni, és egyszerre mozdultunk elég hirtelen, ő kapaszkodott és előre hajolt éppen akkor, amikor én az állát és a homlokát fogtam és hátra akartam hajtani a fejecskéjét, hogy le tudjam öblíteni és ne folyjon a szemébe a víz. Akár el is törhettem volna véletlenül a nyakát... borzasztó érzés, mikor ő a mindenem, belehalnék, ha valami történne vele miattam.

2014. jún. 11. 13:35
 1/7 anonim ***** válasza:
Igen, de ehhez nem kell sok. Akár kisbabaként, amikor a pelenkázóról viszed az ágya felé megszédülsz, leejted, megbotlasz vagy belerúgsz... teljesen természetes, hogy félted, de nem kell félelemben leélni az életet. Vigyázol rá, amennyire tőled telik. Többet nem tehetsz.
2014. jún. 11. 13:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
100%
Igen:( Egyszer a járdán séta közben ismerőssel megálltunk beszélgetni. Kisfiam másfél-két éves lehetett. Könnyelmű voltam akkor, hagytam, hogy jobban eltávolodjon tőlem, mint máskor. Rutinos sétálók voltunk így együtt, megbízható volt, nem szaladt el sosem. Akkor viszont elkezdett rohanni, ki az autóút felé. Észrevettem és rohantam utána, sosem futottam ilyen gyorsan, de így is épp hogy el tudtam kapni. Már épp lépett volna le a forgalmas útra. Kevesen múlt. Azóta is mérges vagyok magamra, hogy lehettem ilyen felelőtlen, hiszen talán 1 másodpercen múlt, hogy ne üsse el az autó. Tanultam belőle. Most 4 éves, de azóta sem engedtem meg magamnak, hogy ilyen lazán kezeljem a biztonságát.
2014. jún. 11. 13:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 A kérdező kommentje:
Igen, az úton sem könnyű közlekedni különben, mert folyton ott akar bámészkodni, nem a járdán, és sokszor el akarja engedni a kezem. Eszembe jutott közben, képzelem, mit érezhetett anyukám, mikor véletlenül kirántott a porszívócsővel a kiságyamból, segítség nélkül még állni sem tudtam, de valahogy megfogtam a csövet és nem vette észre. :(
2014. jún. 11. 13:52
 4/7 anonim ***** válasza:
100%

Egyszer nekem is sikerült nagyon bénának lennem...épp a fotelba segítettem felmászni a 16 hónapos lányomnak, amikor megbicsaklott a kezem, és kipottyant a kezemből, persze, hogy a fotel egyetlen kemény részére huppant szegénykém tarkóval. Azt hittem ott helyben szívbajt kapok.

Percekig ült utána az ölemben, és nagyon sírt. Nagyon megijedtem. Hát érdekes volt...

De szerencsére semmi baja nem lett.


Szóval sajnos néha megesik, hogy bénáskodunk, viszont ha nem lett nagy baj, akkor lépj tovább, vigyázz rá, amennyire tudsz, de véletlenek vannak. Ennél többet nem tehetsz.

2014. jún. 11. 13:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
100%
Persze. Például amikor a fiam a kezét kirántva az enyémből elindult lefelé egyedül a lépcsőn és a 2. foknál elesett és legurult 3 lépcsőfokot. Már abban a pillanatban láttam, hogy akár a nyakát is törheti, de nem tudtam mit tenni. Szerencsére nem lett baja, de szörnyű volt, remegtem utána legalább fél óráig.
2014. jún. 11. 14:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
100%

EGyszer, nagyon siettem haza. Nagyitól jöttünk, betettem az autósülésbe, beakasztottam a kezét, de nem kapcsoltam be, mert visszaszaladtam a kulcsomért, ami az ajtóban lógott utána akartam bekapcsolni az ülést. Vagyis kb. 10 lépésnyire mentem el. Soha nem jött ki a fiam az autóból, meg sem fordul a fejemben, hogy akkor épp kimászik. Mire hoztam vissza a kulcsot, látom, hogy az bal hátsó ülése nyitva, a gyerek sehol. Egyszercsak észrevettem, hogy ott áll ő, de az ajtó takarásában. POnt jött egy autó. Az futott le az agyamon, ha rákiáltok, akkor pont kifut a közeledő autó elé, aki az ajtó takarásától nem láthatja a fiam. Annyira gyorsan történt minden. Szerencsére az autós elment, a fiam nem lépett ki, én meg azóta is álmodom a dologgal..:-(( Soha többé nem lesz olyan, ha csak egy pillanatról is van szó, hogy nem kapcsolom be az övet.

Aztán olyan is volt, hogy a kicsit toltam kocsival, a nagy meg pótkerekes bringával jött mellettünk. Akkor már régen tudta a megállj, nem mész előre dolgokat. Aznap egy viszonylag meredek úton mentünk lefele, és nem tudott megállni szegény, hiába fékezett. Ordítok utána fééék ő meg hogy neeem tudoook. Gyors lefékeztem a babakocsit, és egy futóversenyző sebességével utolértem nagy nehezen. Még kb. 2 méter lett volna, hogy kiérjen az útra. Jobbról betonfal végig, balról úttest, tehát akárhogy esett volna, mindenképpen valami baja lett volna. Kb. 1 óra múlva is remegett a kezem. :-(

2014. jún. 11. 14:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:
Igen,sajnos én is olyan anyuka vagyok,aki 1-1 kis baleset után napokig rágódok rajta,hogy ebből nagyobb baj is lehetett volna.Nekem iker lányaim vannak,4 évesek,hát volt már egy pár baleset,de szerencsére egyik sem volt vészes.Például velem is előfordult,hogy az egyik kislányt nem kötöttem be,és kb 5 perc múlva vettem észre,mikor már elindultunk,ekkor olyan 1,5 évesek voltak kb.Utána napokig arra gondoltam,hogy mi lett volna ha fékezünk egy nagyot,és ő előre bukik.
2014. jún. 11. 16:18
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!