Hogy mondjam el neki finoman, hogy a saját gyerekünket MI szeretnénk nevelni?

A legjobb barátnőmről van szó, évekkel ezelőtt kiderült, hogy nem lehet gyereke. Lombikkal próbálkoznak, de nem nagyon jön össze, a férje örökbefogadásról hallani sem akar. Nekünk egy 2 éves kisfiunk van, akinek ő a keresztanyja. Szinte mindennap találkozunk valamilyen formában, de mostanában kezd kicsit furcsa lenni a helyzet. Úgy "neveli" a fiunkat, mintha a sajátja lenne, beleszól a döntéseinkbe, abba, hogy mit hogy csinálunk. Pl. mai eset: hosszabb haja van a kisfiunknak, helyes kis göndör fürtök, de jövő héten viszem fodrászhoz, mert mégiscsak kisfiú, nem növesztünk hajat :) Erre ő nekem esett, hogy nézzem meg milyen aranyos vele, felesleges levágatni, mert milyen jól áll, és hadd döntse már el a gyerek, hogy mit szeretne..

Ha valami dolgom van, ő szokott rá vigyázni. De kb. 3-4 naponta mindig kitalál valamit, csak hogy ő vigyázhasson rá, és ha megmondom neki, hogy Köszönöm szépen, de most nem kell vigyázni rá, akkor megsértődik.

Kezd úgy viselkedni, mintha az övé lenne.

Én nagyon sajnálom, hogy náluk nem lehet baba, de kezd az agyamra menni, hogy az enyémet szeretné kisajátítani..

Ti mit tennétek ebben a helyzetben?