Mennyire elfogadóak/befogadóak ezzel kapcsolatban a mai gyerekek?

Sajnos nem annyira elfogadóak mint külföldön. Most költözött ki egy ismerős család Németorszába. Másodikos a kisfiúk, de beteg, látszik rajta (autista). Itthon folyamatos céltáblája volt a gyerekeknek (sajnos). Utált iskolába járni. Németországban szeret járni suliba, mert ugyan ő a "furcsa" kisfiú, de játszanak vele, tanítgatják, bandáznak vele, szóval nem érzi magát kirekesztettnek.

Én azt vettem észre amúgy hogy az ilyen kisgyerekekkel egyházi ovodában, iskolában sokkal elfogadóbbak a gyerekek. Én is szerettem volna a kislányomat mondjuk egyházi iskolába iratni, de a környékünkön sajnos nincs, arra pedig nincs lehetőségem, hogy minden áldott reggel 30 km-t autóztassam ezért... Pedig szívesen irattam volna be (nem sérült amúgy semmilyen módon).

kisfiamnak volt ovistársa halláskárosult. mikor kezdték az ovit 3 évesen, a kisfiú még nem beszélt és nem is értette ki mit magyaráz neki. ezért fejlesztésekre hordák, a gyerekek se igen tudtak vele mit kezdeni, de szívesen játszottak mellette, vele ugye nem tudtak. aztán kiderült, hogy szinte semmit nem hall (számomra azóta is rejtély hogy hogy nem vették észre 3,5 évig!), kapott hallókészüléket, hamar belejött a szavak jelentésébe és be is fogadták őt :)

sajnos most nagycsoportba el kellett vinniük mert a nevtan spec ovit írt ki nekik, nagyon sajnáljuk mi szülők is és a gyerekek is, emlegetik azóta is, a jelét nem engedik levenni, várják vissza :)

Barátnőm 4,5 éves kifia autista gyanús.Az oviba ő a "sztár".Imádják a csoport társai és az óvónők is pedig néha tényleg tud furcsa dolgokat produkálni!

Szerintem ez az óvónők hozzállásán is múlik,hogyan fogadtassák el az "egészséges" gyerekekkl a "sérült" gyermeket!