Anyukák, ti nem érzitek szegénynek magatokat?

Ha a gazdagság abból áll, hogy alsó tagozatos gyereknek mérték nélkül vesszük, amit meglát, akkor biztos én vagyok fogalomzavarban. Nekem csak egy van, tudnék neki tabletet veni, de nem veszek. 6 lesz. Szerintem kifejezetten jó dolog, ha kicsi korban szembesül azzal, hogy nem kap meg mindent. Egyrészt mert ez feltehetőleg később is így lesz, másrészt mert megtanulja máshol (is) megtalálni az örömforrást.

Visszagondolva a gyerekkoromra, volt összesen egy darab kirakósom, az is hiányos, rendszerint egyegyetlenegy nadrágom, egy pár cipőm, az ebédpénzt is gond volt befizetni, na ennyire ezért nem akarom lemondásra nevelni a lányomat, mert ennek sem volt jó hatása rám (felnőve jóformán bármiről le tudok mondani, ha kell, az evésről is, nincsenek drága, márkás cuccaim, szinte kizárólag turkálóban vásárolok és fizikai fájdalmam lenne, ha nem a legolcsóbbat venném meg magamnak valamiből).

Valahol az én gyerekkori élményeim meg a te gyereked osztálytrsai közé próbálom mecélozni a mi utunkat.

Nem kellene elbizonytalanodnod. Amire szüksége van a gyereknek, azt megkapja. Okostelefon 9 évesen? Legfeljebb ha egyedül jár haza az iskolából és épp egy ilyen telefon volt otthon fölösben.

Ha megnézed a fiad barátainak a családját, biztos más dolgokban is eltérnek a nevelési nézeteitek. Én meg vagyok győződve róla, hogy hosszabb távon a te módszered a sikeres, neked lesz olyan gyereked, aki megbecsüli, amije van, nem a plázázás jelenti számára a szórakozást és nem az újabb szirszar megvásárlása a boldogságot.

Nem érzem magunkat szegénynek, nem is vagyunk azok. 1 gyerekünk van és neki bármit meg tudnánk venni, akár drága laptopot, vagy okostelefont, stb. Ha három gyerekünk lenne, akkor nem tudnánk mindenből hármat venni, de lehet hogy még egyet sem. Azért érzed magatokat szegénynek, mert egy ekkora család megélhetése elvisz két teljes fizetést.

(Egyébként nem azért nincs több gyerekünk, hogy okostelefonokat tudjunk venni, hanem egészségügyi okokból. Négy gyermeket terveztünk.)

én meg azt látom, milyen szerencsés vagyok egy szabolcsi családhoz képest.

amikor gimis voltam én voltam az egyetlen akinek nem volt mobilja, moziba nem tudtam menni stb...(tanár család - 3 gyerek), de soha sem arra gondoltam hogy neki miert van ez meg az es nekem miert nincs, hanem arra, hogy a szuleim kemenyen dolgoztak azert is amim van, es inkabb legyek szegeny de testverekkel, mint gazdag egyke gyerek. remélem, az én gyerekeim is ebben a szellemben fognak felnoni. az pedig, hogy mint anya, nem jut penzem erre arra, nem zavar. halat adok a jo Istennek, hogy adott hozza agyat es szivet, hogy attol legyek boldog amim van.

Hatos, azért egy kisgyerek ritkán gondolkodik ennyire éretten. Nem is várható el, nem is lenne normális egy kilencévestől. Nem tudom, te hány évesen tudtad így gondolni, én azért még gimis koromban sem bántam volna, ha nem lukas a farmergatyám.

Valahol a végleteket kellene elflejteni és valami középutas megoldást megcélozni.