Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Másfél éves fiunk pár napja...

Másfél éves fiunk pár napja odítva ébred éjszaka és csak a mi ágyunkban tud tovább aludni. Megoldás?

Figyelt kérdés
Nappal tök nyugodt, jó kedvű baba, az étvágyával sincs gond, sőt! Este fürdés után még játszunk egy kicsit és sokszor már ő megy az ágyához, hogy feküdjünk le. Kéri a cumit, éjjeli lámpa, puszi,zene és pár perc múlva alszik is.kb 9-1/2 10 fele. Ha levesszük neki a rácsot az megoldás lehet?
2010. febr. 8. 14:36
 1/7 anonim ***** válasza:
Az én 20 hónapos fiam 1-2 hete dettó ezt csinálja,azzal a különbséggel,h most már lefeküdni sem hajlandó a szobájában.Mi már azon is túl vagyunk,h a kiságya helyett egy matracot tettünk be.Semmit nem ért,állt az ajtóban és ordított.Így,mi úgy döntöttünk,h velünk alszik.Este elaltatom magam mellett,és vissza viszem az ágyába.Hajnalig alszik,akkor felsír,és reggelig nálunk alszik.Sajnos pár napja már délután sem alszik el az ágyában(pedig legalább azzal nem volt gond eddig),a forgatókönyv uaz:magam mellett elaltatom,és átviszem az ágyába.Mondjuk az én fiam most lett nagyon anyafüggő,plusz sztem elkezdett félni(ahogy nyílik az értelme).Mi kiböjtöljük ezt az időszakot,de sírni nem fogom hagyni.
2010. febr. 8. 15:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 A kérdező kommentje:
Mi is nagyon anyásak vagyunk mostanában. Meg apásak is ha itthon van, mert sokat melózik. Akkor egész nap rajta lóg. Teljesen felborult a napirendünk, 2x alszik napközben, mert hulla fáradt. Készül az estére :-) Sírni én se hagyom, de már olyan fáradt vagyok. Remélem nem tart sokáig!
2010. febr. 8. 16:11
 3/7 anonim ***** válasza:
100%
Nálunk is most gondok vannak. A megoldás sok más utána citromfű tea lett. A nappali hiszti is eltűnt és éjjel egyszer ébred, de visszaalszik a saját ágyában. EGy próbát megér.
2010. febr. 8. 21:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
42%

Nekem nagyon jó alvó volt mindig is a kisfiam, ezek az éjszakai próbálkozások időnként előjöttek. Mi mindig próbáltuk megnyugtatni, kivettük egy kicsit, ittunk még, picit hagyom rajtam nyugodni, utána visszateszem. Max. 2x3x voltunk hajlandók visszamenni ha újra sírt - a férjemmel felváltva - utána kedvesen határozottan megmondtuk(juk) neki,hogy most éjszaka van, ilyenkor mindenki alszik, apának, anyának is aludni kell, apa holnap dolgozik stb., és határozottan mondjuk, hogy már semmiképpen nem jövünk be újra, nincs miért félni és aludjon. Utána hagyjuk hogy álombasírja magát. Ezt max, 2-3 napig próbálja, utána hosszú hónapokig egyhuzamban átalussza az éjszakát (most kb. 3 hónapja volt utoljára ilyen próbálkozása).

Én az együtt alvást semmiképpen nem javaslom, minél nagyobb a kicsi, annál jobban megszokja ezt, és nem lehet majd leszoktatni róla... előbb utóbb az lesz a vége hogy sokkal nagyon sírás-fájdalom árán, de akkor is a saját ágyában kell majd aludnia... szerintem jobb erre nem is rászoktatni.

2010. febr. 9. 00:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
72%
Utolsó válaszoló:Hagyjuk,h álomba sírja magát...de előtte elmondod neki,h nem kell félnie,mert apa,anya ott van.HOL?Ő még azt nem érti,h a másik szobában.És azért nem sír egy darabig,mert tudja,h hiába,nem megy be hozzá senki.De mivel kicsi,időnként próbálkozik.De a te gyereked,úgy csinálod,ahogy a legjobbnak látod.2 gyerekes anyuka
2010. febr. 9. 09:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
79%
09:20-asnak, valóban mindenki úgy neveli a gyermekét ahogy akarja, a tanács is azért van, hogy valaki vagy megfogadja vagy nem. A kisfiam, kiegyensúlyozott, boldog kisgyerek, semmiféle lelki instabilitása nincs, pontosan tudja, hogy ránk mindig számíthat, mindig megvédjük. De a hisztit nem tűrjük, sem pedig hogy átsírja az éjszakákat, vagy hogy éveken át ne tudjunk normálisan aludni, ő pedig ne tanuljon meg egyedül aludni. Én az életre nevelem a gyerekemet. A barátnőim állandóan a gyermekeikkel kiabálnak, türelmetlenek, 20x elmondanak egy dolgot, a gyerek vagy megcsinálja vagy nem, mert mindig minden meg van nekik engedve... ezek a mai gyerekek. És szerintem az, hogy ilyenné válnak, itt kezdődik, hogy a gyerek a sírásával elér-e valamit vagy sem. Szeretném megismételni, a gyermekem átalussza az éjszakát, boldog, kiegyensúlyozott, és ha valamit kérünk tőle, megteszi, nem huszadjára. De ettől lehet hogy te is így vagy a 2 gyermekeddel, pedig soha nem hagytad őket hogy álombasírják magukat. Még csak egy példa (persze nem lehet általánosítani): egyik legkedvesebb barátnőmnek amikor anno megszületett az első gyermeke, mikor 4 éves volt, nem tudott vacsorát főzni a férjének, aki napi 12 órákat dolgozott, mert a gyerek NEM ENGEDTE MEG, hogy elmenjenek a boltba, a barátnőm, könyörgött, ígérgetett stb. utána a gyerek győzött, férj vacsora nélkül maradt, próbáltam többször beszélni vele, de nem lehetett. Magamban mindig attól féltem, mi lesz ebből a gyerekből így. Utána élsportoló, jó tanuló lett, mindig is emlegettem, hogy ez egy csoda számomra, hiszen a barátnőm amit nevelésben hibát el lehet követni, szinte mindet megtette, de hát ezek szerint a kivétel erősíti a szabályt. Mára a fiú már teenager, bukásra áll, rendőrségi ügyei vannak.... mondhatja bárki, hogy ehhez nincs köze annak, hogy a szülei már egész kicsinek sem tudtak semmiféle kontrollt gyakorolni fölötte, de nekem más a véleményem. Szeretném hangsúlyozni, én senkit nem akarok megbántani, jó szándékkal írtam le a tanácsomat, és a mostani válaszomat is, a gyermekét mindenki úgy neveli ahogy akarja, ebbe más nem szólhat bele. Mindenkinek sok sikert kívánok ehhez.
2010. febr. 9. 10:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:
A 2 gyerekes anyuka vagyok.Én tutujgatós anya vagyok,nem sírni hagyós.Dajkálom,velünk alhat,lóghat rajtam stb...mivel a nagy 2 hónap múlva 18 éves lesz,és egy teljesen normális,korrekt,őszinte,és közvetlen majdnem felnőtté cseperedett,így az öccsénél(aki 2 éves lesz)szintén ezt alkalmazom.És nálam sokkal okosabb emberek(akár a Ranscburg Jenő,vagy a Vekerdy Tamás)is ezen az állásponton vannak.Én úgy gondolom,h ilyen piciként még-a szó klasszikus értelmébe véve-nem kell nevelni(pláne nem az életre).Mert nem ettől lesz életre való.És egy percig sem kétlem,h a kicsid nem kiegyensúlyozott és boldog apróság,csak én teljesen más elveket vallok(aminek sikerére-számomra- a nagy fiam a referencia).
2010. febr. 9. 11:53
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!