Mikor beszéltetek a gyereketeknek először arról, hogy vannak gonosz emberek, akikkel óvatosnak kell lenni? Hogyan reagált a gyerek?

Nálunk még korai (1 éves), de esetleg próbáld olyan dologhoz kötni, ami kézzelfoghatóbb, ismerősebb számára.

Meséből negatív karakterhez például.

Szerintem eddig jól csináltad, valószínűleg hosszútávú negatív nyomot nem hagy benne.

A rosszra pedig olyannal utalj, amit ő is megért. Itt ismét meséhez vagy hasonlóhoz nyúlnék. "Tudod, XY megütötte, bántotta Z-t a mesében, a rossz emberek is ilyet csinálnak."

Meg kell tanulnia, hogy válogatás nélkül nem bízhat meg mindenkiben. Benne van a pakliban, hogy egyszer sikítva fog elrohanni egy jószándékú, ismerkedő nyugdíjas néni elől, de ennyi blamázs belefér :)

Én amióta beszélni tud a lányom, mindig mondogatom neki, hogy ha valaki olyat csinál vele, ami neki rossz, fáj vagy kellemetlen, akkor szóljon az apjának vagy nekem. Főleg akkor, ha az a valaki megkéri, hogy ez maradjon az ő titkuk.

És amikor oviba kezdett járni, akkor megbeszéltem vele, hogy mostantól akkor lesz egy jelszavunk. Ha valaki bármikor el akarja vinni magával, ő mindig kérdezze meg, hogy mi a jelszó. Akkor is, ha a nagymamája megy érte, vagy olyan valaki, akit ismer. Ha nem tudja megmondani, akkor ne menjen el vele semmiképp, akkor sem, ha azt mondják neki, hogy én küldtem az illetőt. Ilyen esetben azonnal szóljon az óvónéninek, vagy kiabáljon jó hangosan segítségért, vagy pedig fusson és bújjon el.

És ez így tök jól működik, teszteltük is az egyik kollégám segítségével. A gyerekre így nem ijesztettem rá, játéknak fogja fel, ugyanakkor tudom, hogy biztonságban van. :)

Nálunk is van jelszó.

Én már 2 évesen is mondtam ezt a lányomnak. A játszótéren összevesztünk, mert én mentem volna haza, ő meg még nem. Bosszúból odament egy vadidegen nőhöz, hogy vele megy haza, mostantól ő lesz az anyukája. A nő nem lepődött meg, vitte volna haza. Na, szép. Akkor már mondtam neki, hogy soha nem tudhatja, hogy az a néni hová vinné, de nem vette komolyan.

Szerencsére úgy látom azért ösztönösen óvakodik a rossz emberektől. Az oviban szerencsére nem adják ki idegennek, írásba kell adni, ha más viszi haza.

Négy és fél éves, nyugodtan beszélhetsz vele egész őszintén, hogy sajnos vannak bolond emberek, nem szabad szóba állni senki idegennel, és semmi esetre se menjen el soha senkivel sehova. AKit ismer, azzal beszélgethet, de azzal se mehet sehova és főleg nem fogadhat el semmit a megkérdezésed nélkül.

Múltkor étteremben elmentem pisilni (szutyok wc volt, nem akartam magammal vinni a gyereket), lányom addig ette az ajtóhoz közeli asztalnál a palacsintát, mondtam, ha bárki bárhova elhívja vagy próbálja elvinni vagy hozzányúl, teli torokból ordítson. Hát ezerszer inkább ijedjen meg, semmint baja legyen!!! Nagy tömegben pl rendezvényeken mindig ráírom a gyerek karjára golyóstollal a telefonszámomat, ha neadjIsten elkeveredve, meg van tanítva, hogy menjen oda egy nénihez, mondja meg a nevét, és kérje, meg, hogy hívja fel ezen a számon az anyukáját. Szerintem nem rossz dolog, ha van vészforgatókönyv a gyerek fejében.

Volt most ez a sztori, hogy "anyukád küldött érted, mert nem ér rá". Ilyen estre (nagyobb gyerkekeknél) meg szoktak beszélni a gyerekkel egy jelszót.