Akkor ezek szerint engem nem is szeret a fiam?

Kicsit nálunk is hasonló a helyzet. Anyuék sokat viszik magukhoz 2 éves fiamat, a fiam imádja a mamát és a papát, annyira, hogy ha ők itt vannak vagy a közelben vannak akkor a fiam rám alig hallgat és csak ritkán igényel engem. Mindig csak a mama meg a papa.

2 év alatt már sikerült túl tennem magam ezen de engem is zavart nagyon, hogy vajon hol ronthattam el?! hogy a gyerekem a nagyszüleit jobban szereti...

Sokszor látom én is magam kívülről úgy, hogy alig foglalkozom a gyerekeimmel hiszen állandóan pakolok meg mosok és főzök, igyekszem velük is lenni de én sem vagyok az a típus aki egész nap a gyerkőc mellett ül és lesi a kívánságait.. Mondjuk én sokszor bújok hozzá és ő is hozzám, sokszor adok neki puszit és kapok is, van hogy kérésre de sokszor ad magától is és jön hogy szeeee ang (szeretlek anya).

Ez miatt nyugszom meg és próbálok nem idegeskedni azon hogy kit is szerethet jobban a gyerek... mert látom hogy engem is nagyon szeret.

A nagyszülőket azért szeretik jobban (vagyis kicsit így látszik) a gyerekek mert ők engedékenyek és állandóan játszásra készek. Amikor anyuéknál vagyunk anyu nem főz, nem mos, nem csinál semmit csak leül a gyerekkel játszani a szobába, homokozik vele, majd hinta, majd motorozás, majd játszótér stb... Anya meg "mindig" csak igazgat, irányít, anya szigorú, anya nevel, anyának sok a dolga...

Próbálj jobban nyitni a gyerkőcöd felé és kicsit fogadd el hogy mást is szeret.