Hogyan kéne kezelnem kisfiam viselkedését? Kérlek adjatok tanácsot!

Nem viseli meg a lelkét, ez színjáték, próbálkozik.

Nekem 2 gyerekem van, és nem megyek bele ilyen játékokba, mert akkor ebből állna a napom.

Mondom, indulunk, öltözzetek.. Aki nem öltözik, itthon hagyom egyedül. Kapkodják magukra a cuccokat, és jönnek. stb... Próbálkozik, hogy mit bírsz.

és igen, kellenek határok, persze, engedni is kell. De ha azt mondod peluscsere, akkor vigyed is azonnal.

Ha indultok, akkor induljatok.

Én már dolgozom, ők ovisok, nem lenne idő erre reggel.

Aki nem eszik, akkor letelt a kajaidő, irány fürdeni, aki az evés helyett szórakozott, így járt.

Holnap enni fog.

Öt, kis korkülönbséggel született gyerek anyjaként teljesen egyetértek az első hozzászólóval!

Következetesség a legfontosabb, most is, később is. Peluscserét biztos nem beszélem meg vele, a felöltözést sem. Ha látja, hogy esetleg meg lehet úszni a dolgot, akkor a fejedre nő, most is, később is. Hidd el, a gyereknek nagyon nagy szüksége van a határokra, amit következetesen betartatnak vele!

Ezt hívják dackorszaknak.

És ha jól gondolom ez az első nálatok. Sajnos túl kell élni. Kinél így kinél úgy, de ez minden gyerek életében elkövetkezik, és valószínűleg nem egy ilyen lesz úgy 5 éves koráig.

Mi is megszenvedtük, bár már nem is emlékszem pontosan mikor volt először ez, de nálunk az hatott ha határozottan és jó hangosan rákiabáltam. Az én lányom ismeri/ismerte a különbséget a sima hangosan rászólás és az ellentmondást nem tűrő kiabálás és arckifejezésem között. Ezt mondjuk inkább csak én alkalmaztam, apa nem, őneki nem is igen fogad szót. Ennek ellenére imád engem, és nem érzem, hogy rosszat tettem volna ezzel a kis lelkének. Lehet hogy valakinek ez sok, vagy nem hatásos, nálunk igen. Bár nálunk az egyik ilyen dachullám a terhességem alatt volt és az nagyon rossz volt, gondolom erősítette nála a tesó érkezése ezt az egészet. Sokat is sírtam akkor. Hát szóval te tudod te ismered a kisfiad, nyilván ne bántsuk a lelkét, de azért én azt gondolom, jobb, ha már ilyenkor tudatosítva van bennük, hogy nem a falnak beszélünk, mert ez később csak rosszabb lesz ha hagyjuk.

csak a nem szót használja varázsszóként :) jellemző erre a korra, rájönnek hogy ők is megváltoztathatják a világot. megesik, hogy logikátlanságra is nem-et mondanak :)

ezt nem kell mellre szívni.

én eljátszanám

úgy öltöztetném, hogy mindenre én is nemet mondok, most nem tesszük bele a kezét, most nem bőjunk át a nyakán, és bizti nevetés lesz és öltözés.

ez nemm dacolás, csak felfedezi, hogy ő is hatással tud lenni a világra :) voltaképp ez egy idegrendszeri érés lépcsőfoka, mint ahogy rájött korábban arra, ha anya kimegy a szobából, nem örökre tűnik el.

kezeld békével :)