Miért nem viselkedik illemtudoan?

Pont a nyomásgyakorlás miatt alakult ki benne egy ellenállás. Egy kicsit lazítsatok, mert ezzel rosszabbá teszitek a helyzetet.

Egyszerűen ti viselkedjetek az elveknek megfelelően és egy idő után utánozni fogja.

A fókusz most a rossz viselkedésen van, viszont pont ezzel a rosszat rögzítitek benne. A jó viselkedést dicsérjétek meg, a rossznál pedig harapjatok rá a nyelvetekre. Ne figyelmeztesd, ne b...gasd egy darabig.

Az indirekt dicséret még jobb: ha valahol elcsípsz tőle egy udvarias gesztust, akkor hívd fel kicsit később egy családtagodat/barátnődet és NEKI dicsérd meg a lányodat úgy, hogy ő is hallótávolságban legyen. Mondd el, hogy milyen büszke vagy rá. Hidd el, ez az igazi motiváció, nem az, amikor ostorral állnak az ember mögött.

Egyébként gondold végig, hogy ha valamit hibáznál a munkahelyeden és a főnököd onnantól beállna a hátad mögé és azzal idegesítene, hogy figyelj oda, nehogy mégegyszer hibázz, na, azt most oda írd be, ugye jól írtad be?

A te teljesítményed is gyorsan romlani kezdene, mert egyrészt elhinnéd magadról, hogy te béna vagy ehhez, másrészt stresszelne a szoros ellenőrzés.

Hasonló okból én már egyszer udvariasan megkértem a főnökömet, hogy amíg befejezem az anyagot, legyen kedves leülni az irodájában, mert így sokkal lassabban haladok vele. Szerencsére megértette és csak UTÁNA néztük át együtt, nem kellett a lélegzetét éreznem a nyakamon, amíg készítettem.

Az elsô gondolatom, kérdésem az merült fel: ti hogyan viselkedtek a környezettel( általában kérdezem)?

Ti megköszöntök mindig mindent, neki is beleértve?

Az én kisfiam kisebb a te lányodnál, én valahogy nem is gondolkodtam még ezen hogy hogyan tanítsam, hanem észrevettem hogy mindent megköszön, segít a lányoknak (pl fel leszállni a játékokról a játszón) és akkor gondolkoztam ezt honnan tudja? Végiggondoltam hogy mi vele is és egymással és persze a környezetünkkel is mindig udvariasak segítôkészek vagyunk, a férjem segítô, kedves velünk- és innen tanulhatta el. Albert Bandura szerint a gyerekek leginkább a megfigyeléses tanulás alapján sajátítják el a környezeti normâkat, viselkedéseket.

Amit az elsô írt, ne figyelj rá, hagyjad kicsit, ha mindenki más udvarias elôbb utóbb igazodni fog mert látja hogy ez a "normális" csak ô lóg ki.

Sok sikert kívánok;-)

A kijavítgatás is elég.

Adj neki több időt és várd ki, hogy egyszer magától mondja. Igen, lehet, hogy heteket kell várni.

Keresd benne, hogy mi az, amiben előzékeny. Arra csapj le és azt erősítsd meg benne.

A negatívumok kiemelését hagyd el, ahogy látod, nem célravezető, csak erős ellenállást szül. Ha régóta cseszegetitek ezzel, akkor nem fog egy-két nap alatt feloldódni.

Ilyenkor még egy kis pozitív manipuláció is belefér: ha ott hagyod pl. a nagymamájánál, akkor után dicsérd meg, hogy a mama mondta, hogy milyen udvarias voltál, ügyes vagy. A valóságot még könnyű átírni a fejükben, így ő saját magára udvarias emberként fog tekinteni. Aztán idővel(!!) a viselkedése is idomul ehhez.

Ráadásul a leírásod alapján most szégyenlős korszakban van. Ebbe még beleszúrni ilyen noszogatásokat (finoman fogalmaztam), végképp visszanyomja a csigaházba.

"Az elején nem is gorcsoltunk rá szerintem, csak annyi volt hogy kijavitgattam hogy kell mondani szépen."

A "hogy" elé vesszőt kell tenni. Erre figyelj jobban, mert állandóan lehagyod, pedig a helyesírásunk egyik alapja.

Gondolom most dühös lettél és frusztrált. Mert kijavítottalak. A lányod ugyanezt éli meg és nem a hiba kijavítása kerül fókuszba, hanem a frusztráltság.

Ha olyan személy lennék, aki fontos neked és naponta hatszor belekötnék a helyesírásodba, gyorsan elkezdene romlani az íráskészséged. Annyira rágörcsölnél az állandó figyelmeztetések miatt, hogy az rögzülne benned, hogy neked rossz a helyesírásod.

"és volt hogy mar ezzel példálozott, hogy a Sanyi bácsi is azt mondta nem kell megköszönni."

Lefordítom neked: Sanyi bácsi nem gyakorol rám nyomást és ezt nagyon becsülöm Sanyi bácsitól.

Csak ezt 6 évesen még nehéz promptul megfogalmazni.

A kijavítást (hidd el, tudja ő jól, hogy hogyan kellene) és a leszúrást teljesen mellőzzétek mondjuk szeptember végéig.

Szerintem addigra fel fog engedni és a dicséretek hatására felbátorodik. De hagyjatok ennek kifutási időt, egy-két nap alatt nem fog csoda történni.