Mi az oka annak, hogy bizonyos gyerekek nagyon anyásak (3 év alatt) másokkal pedig minden könnyebb, nem ragaszkodnak annyira, szerintetek van ebben szerepe az anyának?

Oh ez mint minden más a gyereknevelésben sokmindenböl áll össze.

Az anya nevelési módszere, akár a születés minösége, aztán a kisbabakorban átélt élmények, aztán a gyerek daca, a gyerek erélyesége, a gyerek alkalmazkodó képessége...

nekem elég sarkas elképzeléseim voltak arról, hogyan szeretném nevelni a lányomat, hol húzom meg a határvonalat, ehhez mindig tartottam is magam, és minta baba is lett, pont olyan ahogy elképzeltem. Persze még csak egy éves múlt, tisztában vagyok vele, hogy a túlzott anyásság később még kialakulhat, egyenlőre csak cici ügyben tudok nyilatkozni: sok ismerősöm van aki minden nyekkenésre szoptatja a babáját, vagy mert hasfájós, folyamatosan (és épp ezért is hasfájós) na mindegy, és ebből adódóan sokuk egy éves koruk után is cicizett, hogy évekig, azt nem állítom, de jóval tovább mint az átlag babák.

De a sógornőm is olyan pl hogy a gyerekkel tölti minden idejét (azt is amit a férjével vagy magával vagy a háztartással kellene) ami egyébként abszolút az ő dolga, csak most panaszkodik a 4 évessel, hogy állandóan az ölén ül és nem tud tőle semmit csinálni. Szóval szerintem igen is van része az anya hozzáállásának, főként annak, hogy tudja e irányítani ezeket a dolgokat, hiszen ha hagyjuk hogy a lurkó diktáljon, nyilván a saját törvényeit fogja követni és nem a miénket.

De az is biztos, hogy van anya aki mindent elkövet ellene, mégis anyás lesz a gyereke, temperamentum is, nem vitatom

van aki segíti az önállósodásban a gyermeket, van aki, még(ha jószándékkal is, de) a 30 éves fia mellől is elüldözi a menyjelölteket.

szerintem hatalmas szerepe van egy anyának. a gyerekben nagyon sok minden befolyásol.

Vagy öröklődés?

Anyum cefet anyás volt: mama ment valahova akkor anyu a lépcsőn ülve addig üvöltött még haza nem ért mamám :) (máig emlegetik), és anyu mindíg mamán lógott.

Én: mikor anyu ment valahova akkor papa elcsalt a közeléből, de volt, hogy észrevettem és futottam a kapu fele és ott ordítottam anyu után. Anyu mindíg úgy szökött meg előlem, és ha észrevettem, hogy nincs meg akkor ment a cirkusz. Később kb 5 éves lehettem anyu úgy mehetett el, ha hoz nekem valamit (álltalában plüsst kaptam amiből már botot tudnék nyitni)

Lányom dettó, alig 1 éves, de ha meglát már jön hozzám. Ha elmegyek itthonról és ő apjával marad akkor az ajtót nézi, hogy mikor lépek már be. Amint hazaértem ordít, mint a sakál és úgy mászik hozzám, majd átölel és bújik. Később, hogy mi lesz nem tudom.

Bocsi, hogy ezt leírtam.

Nekem a nagyobbik lányom 7éves,ragaszkodik, de nem kimondottan anyás,pedig sokáig szopizott(2és fél év) most a második még csak 2hónapos, így róla nem tudok még nyilatkozni,csak annyit, hogy ő addig biztos nem fog szopizni,de az,hogy egy gyerek mennyire anyás, az egyáltalán nem függ szerintem a szopizással töltött évek számától, illetve attól, hogy az anya mennyire babusgatja,inkább a gyerek természetétől.

És kicsi Off ne haragudj, de böki a csőröm :kedves második válaszoló. Nagyon szép, hogy az 1ÉVES!!!gyereked mellett így ki tudod jelenteni,hogy te ragaszkodsz az elképzelt nevelési elveidhez, és te milyen példás gyereket neveltél, de kíváncsi lennék, hogy hogyan fogsz nyilatkozni mondjuk 2-3év múlva, mert hidd el, azok keményebb idők lesznek, mint az első év. És ilyenkor ez egy elég bátor kijelentés. Az én kislányom egy évesen ha kért vmit a boltba,nem vettem meg, nem történt semmi. Ha valami rosszat Akart csinálni, akkor rászóltam, abbahagyta. Aztán jött a kőkemény dackorszak,amikor rá se ismertem. Úgyhogy nagyon ügyes vagy, hogy te elképzelted, hogy meddig fogod szoptatni,és sikerült elérned, hogy leszokjon,de sajnos nem ebben, meg főleg nem egy évesen nyilvánul meg az,hogy ki mennyire frankón nevel,meg milyen példás gyerek

Szerintem a gyerek habitusán is sok múlik, meg némileg anyuka hozzáállásán is. Nekem 3 van (7 5,5 és 2 évesek), az egyikük olyan, mint egy matrica, a másik kedveskedős de nem túlzottan bújós, a harmadik meg sosem igényelte különösebben. Direkt nem születési sorrendben írtam, nehogy azt lehessen mondani, hogy persze mert az elsőt elkapattam vagy hasonló, + nagyjából kb ugyanannyi ideig szoptak... :)

Szóval szerintem az alaptermészeten nagyon sok múlik. És igen, alapvetően mások, más dolgokkal lehet motiválni őket, másképp kell hozzájuk állni, mással lehet fegyelmezni stb. Nyilván csak a saját esetemről tudok érdemben nyilatkozni, de az ésszerű dolgokban egységfrontot képviselve azért volt némi mozgástér a 3-féle gyerek nevelésében. Értem ezt az alatt ,hogy mittomén nyilván vannak szabályok amik általános érvényűek, de míg az egyiknek elég azt mondani hogy légyszi ne, a másiknak 3x kell szólni, a harmadikat meg ezek után még szankcionálni is kell, mert csak az vezet célra. Pont azért, mert nem egyformák, más út vezet hozzájuk, a szívükhöz és az értelemhez is.

Tehát a válaszom igen. Nagyon mások, és persze kell egyfajta józan ész a szülő részéről, de kell a beleérző képesség is, hogy mi lehetne a jó megoldás, mert nagyon más dolgok válhatnak be végül annál a bizonyos gyereknél, mint ami a szomszédgyerknél/kispistinél/tesónál stb bevált.