Keresztnéven szólít (vagy nem is szólít)? Járt valaki így?

Szia! Az első hozzászólóval egyetértek, ne aggódj emiatt, inkább élvezd, amíg te vagy neki maga a „csoda”, minden bajra a gyógyír. :)

A szülők megszólításával kapcsolatban úgy érzem, azon aggódsz, hogy a keresztneveteken fog hívni titeket a gyerek. Nos (a 2. hozzászólóval ellentétben) szerintem ebben nincs semmi rossz, én sosem szólítanám azért a gyerek előtt „apának” a férjemet azért, hogy a gyerekbe ez vésődjön be.

A fiunk (9 éves) a keresztnevünkön szólít minket. Leírom, hogyan alakult ez ki, talán megnyugtat, hogy titeket nagy valószínűséggel nem fog a tietek így hívni. :)

Ahogy írtam, mi sosem apukáztuk-anyukáztuk le egymást, és még azt sem mondtuk, hogy „ha majd apa/anya hazajön”, hanem a keresztnevét használtuk a másiknak ilyenkor is. Nem volt ez tudatos döntés, egyszerűen számomra a férjem nem „apa”, hanem Bélus (nem a valós nevünket használom, de érted :)), és ő sem „anyaként” tekint engem, hanem „Kláriként”.

Így gondolhatnánk, hogy a gyerek nem is tudta, melyikünk az apa vagy az anya, de ez nyilván nem így volt, hiszen mások így beszéltek rólunk neki (pl. a nagyszülők, az óvónők stb.), szóval teljesen jól tudta már kicsi korától a családi szerepeket, sőt, volt egy időszaka, mikor mamának és papának hívott minket.

Aztán ráállt a keresztnevünkre, és a mai napig ezt használja, viszont amikor nagyon kedveskedő hangulatban van, akkor „szeretlek, mama/papa” kifejezést használ.

Nekem eleinte mások előtt kicsit frusztráló volt, hogy a keresztnevemen szólít – de csak azért, mert sok ember lealázóan nézett rám ezért, mivel mást szoktak meg, és hát ki szeret kilógni a sorból. Node aztán belegondoltam, mennyivel rosszabbul érezném magam, ha a férjem „anyukának” hívna, és azóta nem érdekel, ki mit gondol, nálunk ez a normális. :)

Ismerek egyébként harmincon felüli felnőtt embereket, akik szintén keresztnevükön szólítják a szüleiket, és remek kapcsolatban vannak. Az igaz, hogy kapcsolatuk nem a félelemre, tekintélyre épül.

"Az igaz, hogy kapcsolatuk nem a félelemre, tekintélyre épül."

Úgy gondolod egyébként, hogy aki anyának/apának hívja a szüleit, az fél tőlük? Ekkora ostobaságot azért régen hallottam. Én mondjuk azt gondolom, hogy ha egy szülőnek van tekintélye a gyereke előtt, az nem akkora baj azért. Persze a nagy liberális nevelésbe már sok minden belefér egyeseknél.

Elnézést Kérdező, igazából ez az utolsó hozzászólásom nem igazán tartozik a témához, de nem tudtam szó nélkül hagyni ekkora sületlenséget.

Az föltűnt valakinek, hogy 16 hónaposról beszélünk? Szinte az a csoda, hogy beszél, nem? Képesek lennétek rászólni, hogy "ne hívj Marcsinak, hívj Anyának"??? A 9 éves és a 16 hónapos gyereket nem lehet egy napon említeni!!!

Kérdező: szerintem ne szekáld a gyereket. Tényleg, olvasd inkább olyanok véleményét, akik értenek a témához... Első.