Hogyan legyen több türelmem 5 éves lányomhoz?

Elsővel egyet értek, s annyit hozzátennék, hogy szerintem adj magadnak pár nap pihenőt, ha nagyon kivagy. Menj el egy barátnőddel hétvégére valahová, a lánykát meg bízd apára, vagy nagyszülőkre. Fújd ki magad, pihenj.

S minden este vezesd le a stesszt, amivel tudod. Ha nagyon későn ér véget a nap, akkor is. Sportolj, vedd elő a hobbidat, ha csak kis időre is, és szexelj az uraddal.

Nekem úgy tűnik, egész nap harcoltok egymással. Gyanítom, sokszor már eleve úgy kezded a napot, hogy "jaj, már megint küzdelem lesz az öltözés, már megint hogy jutunk el időben ide meg oda", ezt nyilván ő is érzi. Próbáld úgy kezdeni a napot, hogy aznap jól érzitek magatokat a lányoddal, és nem harcoltok mindenen. Próbáld nem erővel rávenni a dolgokra, hanem játékkal, humorral ösztönözni. Nagyon nehéz átállni, és nem fog egyik napról a másikra menni, de ki fogod tapasztalni Te is a lányodnál, hogy milyen ösztönzés válik be nála. Például öltözésnél nagyobbik lányomnál egy időben bevált, ha pl. a kezébe adtam a nadrágját, és azt mondtam: "ez a sapkád, vedd a fejedre". Később meg az, ha azt mondtam: "én vagyok a ruhaszörny, és minden kislányt megeszek, aki nincs felöltözve". Húgánál meg az válik be, hogy ölbe veszem, és azt mondom: "Hol vagy Emma? Itt hagytad a lábad? Gyorsan felhúzom rá a nadrágodat." Az öccsüknél meg az: "Vigyázz, ha nem veszed fel a nadrágodat, én adom rád."

Kreatívnak kell lenni, és ha rosszul sikerül egy nap, akkor másnap újra megpróbálni. Ameddig csak megy, türelemmel, ideg nélkül kezelni, amikor csak lehet inkább meggyőzni mint szigorral kezelni.

nekem a első kérdésem az lenne hogy az oviba mit mondanak hogy hogy viselkedik? ott nincsenek ilyen problémák?

az enyém is iszonyatosan hisztis! de az oviba egy tündér,és jól viselkedik.

Amikor itthon valamiért hisztizik,vagy nem úgy beszél velem ahogy ez elvárható.akkor két dolgot teszek. vagy: levegőnek nézem és szó szerint nem foglalkozom (akárhogy visít) vagy: elmondom neki nyugodt hangnembe,ha nem hagyja abba 1 percen belül,akkor berakom a zuhany alá. vagy bármit amit ő nem szeret.

Nálunk állndóan hiszti van. Szintén 5 éves és ez már 3 éve megy. Sajnos kezdi átvenni a 2 éves teso is.

Mikor hazajon ovibol állandóan ordít, sír, visít mindent csinál, vergodik. Már félve hozom haza az ovibol (3 éve jár és azota ez meg). 3 napja megbuntettem. Ugyan így hisztizett és bekuldtem a szobába. Mondtam, h akkor jojjon ki, ha rendesen tud velunk beszélni és nem ordít. 10 perc után kijott és minden rendben ment aznap. Jájottem, h meg kell buntetni ha rosszat csinál, kovetkezetesnek kell lenni. Tegnap is ordított valamin és mondtam neki h vagy befejezi vagy bunti lesz a vége. Inkább befejezte.

Neked nem türelemre, hanem következetességre, határozottságra, és fegyelemre van szükséged. Az én feleségemet is külön kellett hogy trenírozzam, mert a kisfiam már 2 éves korában megpróbálta átvenni a parancsnokságot.

És nem értette, hogy a fiam miért indul el ellenkezés nélkül pisilni, ha én küldöm, és ha ő küldi, akkor miért jelenti ki azonnal, hogy nem kell pisilnie.

Én egy végtelenül türelmes buddhista vagyok. De ha például elunom a játékot a gyerekkel, akkor őszintén elmondom neki, hogy nézd kisfiam, unom ezt a játékot mostmár, játszunk valami mást. Azt is elmondom, ha valamivel felbosszantott. Mindent meg tudunk értelmesen beszélni. Az anyja meg egy ideig hozzád hasonló módon idegesítette magát a gyerek engedetlenségével kapcsolatban, aztán következetlen módon engedett, csak hogy meneküljön a szekálástól. És helytelen megerősítést adott a gyereknek, mert a gyerek azt tapasztalta, hogy ha eleget szekálja az anyját, akkor mégiscsak úgy lesz, ahogy ő akarja. Velem be sem próbálkozik, mert látja a viselkedésemből, a nyugalmamból, hogy nem fog tudni kihozni a sodromból, és nem fogok engedni amiatt, mert idegesen másképpen döntök, mint a legelején. A gyerekek nyugodtak és kiegyensúlyozottak, és mosolygósak lesznek, ha egészséges keretek és szabályok vannak, és azt következetesen(!) betartjuk és betartatjuk.

Egyetlen egyszer próbálkozott nálam a gyerek ezzel a mondattal például, hogy útállak!

Leguggoltam hozzá, rámosolyogtam, és azt mondtam:

- Igen, most mérges vagy rám, és haragszol rám. Én is szoktam haragudni rád néha, ha szófogadatlan vagy. De amikor haragszom rád, akkor is szeretlek téged, mert te a fiam vagy. És mindig is szeretni foglak.

Több szívdobbanásnyi időre elhallgatott. Szinte hallatszott a zakatolás a kis buksijából, ahogy feldolgozza a hallottakat. Aztán, mivel kézközelben voltam, végül visszamosolygott, és átölelte a nyakamat.

- Oké, apa!

Olvasd el Szepes Mária: Pöttyös Panni: az elromlott szerkezet című meséjét akár a gyerkőcnek is.

Nagyon jó módszer, és 100%-ban bevált!

Ha a gyerek rákezd a "nem!" mondókára, akkor másképp kell fogalmazni, és még játékossá, viccessé is lehet tenni a konfliktuskezelést.

Kérdezd azt tőle: - "Akkor ma nem akarsz túrórudit ebéd után?", vagy hogy "Ha nem mész el pisilni, akkor nem jössz le a játszótérre?"

Amikor a gyerek rájön a turpisságra, nyilván azt fogja mondani, hogy "De igen!" Erre a jó válasz: "Nah, elrontottad a játékot, azt hittem, erre is nemmel fogsz válaszolni, és nekem marad a fincsi túrórudi ;-) " és próbáld meg viccesen mondani ;-)

A "nem fájt!", és "utállak" szöveg meg az oviból jön, mindegyik csinálja.

Ezekre én azt szoktam mondani, hogy "nem is akartam, hogy fájjon", és "én meg szeretlek, de akkor is fel kell öltöznöd" Ezek a mondatok csak a nemtetszés kifejezései, még nem tud árnyaltabban fogalmazni, észérveket felsorolni, ezért használja ezeket. Nincs ezzel nagy gond ;-) Legalább szavakkal fejezi ki az érzelmeit, nem csapkodással.

Ha beszélgetni akarsz, akkor beszélgess! Ha közbeszól, akkor mond neki, hogy "érdekel, amit mondani akarsz, és meghallgatom, amint befejeztem a beszélgetést." Ilyenkor figyelni kell rá, hogy ha esetleg pisilnie kell, akkor azért félbe kell szakítani a beszélgetést, de egyébként tartsa fejben a mondandóját egy darabig.

Vígasztaljon a dolog, hogy majdnem mindenki ezekkel a dolgokkal küzd, kitartás!!!!!