Anyukák, ti mit tesztek/tennétek ilyen helyzetben?

azt mondtam volna a gyerekemnek (úgy hogy az anyja is hallja):

,,Gyere, kérjük meg a kislányt hogy adja oda az egyiket, ha pedig nem szeretné oda adni, akkor kérjük meg az anyukáját hogy kérje el" Oda megyek a kislányhoz, elkérem, nyilván nem adja. Oda megyek az anyukájához, és megkérem: "Szia, kedves anyuka, megkérnéd a kislányodat hogy adja oda a kisfiamnak az egyik kalapácsot?"

Erre nyilván nem mondaná hogy nem...nyilván azért ült úgy mert képtelen nemet mondani a lányának és ezt ő maga is cikinek tartja és inkább behúzza fülét farkát. Jól ismerem ezt a típust. A titka, hogy nem szabad őket maguknak meghagyni, a nyakukra kell járni, rájuk erőltetni a kommunikációt különben a büdös életben nem lesznek képesek kooperatívan együtt játszani más szülőkkel és gyerekekkel, és persze ezt adják át a sajátjaiknak is.

Vagy ott hagyjátok a helyet, ez a másik alternatíva. Én nem vagyok nagyszájú ember, de ezt biztos nem tettem volna, ugyanúgy helyetek van ott mint bárki másnak...nehogy már azt lássa a többi anyuka hogy a gyerekem sérelme árán is, de elfutok ha bántanak.

A másodiknál szóltam volna a kiscsajnak!

Én is nagyon-nagyon sajnálom ilyenkor a gyerekeket. :((((

Az, h egyszer elveszi és gyakorlatilag utána le se szrja, az még oké.... De kétszer már nem!

Az anyuka meg pf... Meg kéne nevelnie a lányát. Ha a fiam ilyet akarna csinálni, nem hagynám, én úgy nevelem a gyerekeimet, hogy ha valakinek van vmi a kezében, nem veszi ki, hanem megkérdezi, szabad-e. Szerintem így lenne normális.

A lányom egy évvel kisebb, a bölcsődében szerintem nagyon jó módszert használnak:

Ha az egyik gyerek el akar venni valamit a másiktól, akkor szólnak neki, hogy "Pistike, kérd el Jucikától. Ha odaadja, játszhatsz vele." Előbb-utóbb mindegyik gyerek belekerül mindkét szerepbe.

Ezt azért is tartom jó ötletnek, mert egyrészt finoman erősítik a kudarctűrést (nem mindig kaphat meg mindent), másrészt az osztozkodásra is ösztönzik őket. Ha odaadja valaki a játékát, akkor megdicsérik, ha nem akarja odaadni, akkor pedig ráhagyják - tehát éreztetik vele, hogy döntési joga van ebben.

Már most, néhány hónap után látom, hogy a még beszélni se tudó gyerekek odaállnak a másik mellé és mutogatnak a játékra, bámulják. Az esetek többségében odanyújtja nekik a másik, kisebb arányban fordul el vagy szorítja magához a játékot, jelezve, hogy nem adja. Utóbbi esetben pedig tudomásul veszik, esetleg pár percenként újra próbálkoznak, hátha akkor már odaadja. (Persze, ha nagy botrány akar kitörni egy játékon, akkor a gondozók elterelik a gyerek figyelmét mással, nem teljesen kontrollálatlan a helyzet.)

Minek az ilyennek gyerek? Nem csak megcsinálni kéne hanem nevelni is.

Énis voltam hasonló helyzetbe,neke 1,5éves a lányom és egy 2év körüli gyerek vette el azt amivel játszott. A lányom még odais csapott. Annak az anyja még erre se reagált,pedig még sírt is a gyerek. Ennek ellenére mégegyszer is elvette. Utánna én vettem el a fiútól! Akkor még nekem szólt az anyja h hadjam békén a fiát.

Szóval vicc h ilyen hülye emberek vannak.