Mikor lehet elkezdeni egy gyereket tényleg nevelni?

Ahogy egyre jobban nyílt a gyerkőc értelme (pár hónapos korától), már állítottam fel a határokat, illetve próbáltam következetesen engedni és tiltani dolgokat. Most 1,5 éves és sok esetben elég csak megfelelő hangsúllyal kimondanom a keresztnevét és tudja is, hogy nem szabad, amire készül.

Ilyenkor már rengeteg mindent értenek, szóval nem tartom jó stratégiának ráhagyni dolgokat, aztán egyszer csak behúzni a féket, mert összezavarodik majd, hogy korábban miért csinálhatta, amit most nem.

Én sose neveltem olyan húdetudatosan... a szocializációja során a gyerek szinte mindent elsajátít spontán. Nekem elégnek bizonyult, hogy egy olyan biztonságos légkört igyekeztem nyújtani a gyermekemnek, ahol próbálgathatta magát, mindig igyekeztem elmagyarázni neki, hogy mi miért van (akkor is, amikor elvileg még nem értette).

Nem hiszek az "idomításban".

Egy évesen már lehet nevelni, ha nevelés alatt azt érted, hogy elmondod neki, mit miért, és miért nem. Persze, hogy adsz másikat, ha véletlen kiborítja az ételt,vagy nem ízlik neki, és felveszed, ha sír, ezek nem a neveléshez, inkább a gondozáshoz kapcsolódnak.

Viszont a nevelés nem csak a jutalmazás-büntetést jelenti.

Tényleges nevelés az is, amikor "csak" elmagyarázol neki dolgokat, sokkal többet megért már egy egyéves is, mint azt gondolnánk. Legalábbis az én 13 hónapos lányomon azt látom, hogy még az általam elvontnak gondolt dolgokat is megérti. Ugyanakkor, ha pl. az van, hogy már harmadjára szóltam, hogy ne másszon fel a puffra, és ő meg csakazértis, akkor ha előtte beígértem neki hogy, "ha még egyszer, akkor...", akkor ahhoz tartom is magam. (Pl. beteszem a járókába.)Határozottan úgy tűnik, hogy nagyon is érti.

Elsosrban Neked, mint anyanak kell peldamutato magatartast mutatnod, m a gyerekek - mar az 1 evesnel fiatalabbak is - figyelnek es utanoznak. Tehat, ha nevelesen azt erted, h mikor fogja megerteni, h azt mondod neki, h "nem", akkor arra varhatsz, ha Te magad az ellenkezojet mutatod.

Nekem ikreim vannak, es nagyon jol tudtak mar 1 evesen is, h mit szabad es mit nem, de ha azt lattak, h en mashogy csinalom, mint, ahogy nekik mondom, akkor hiaba probaltam "nevelni" oket :)

Szerintem akarva, akaratlanul csak neveled azt a gyereket. Valamilyen reakciót csak kivált belőled mikor kiborítja a tányérját, nem? Gyorsan rájön, hogy ezt nem így kellene. Ha véletlen volt, akkor összetakarítasz. Ha kezdi direkt csinálni, azt észreveszed :) Gondolom erről van szó. Szándékos dolgot már lehet szankcionálni. Elmondod 2-3x, hogy nem szabad, miért nem szabad és mi lesz a következménye, ha folytatja. Ha újra megpróbálja pl kiveszed az etetőszékből pár percre, elveszed a játékot amit dobált, helyzettől függően.

A példamutatás fontos, de azért nem hagytam fel 2-3 évre a főzéssel csak mert a gyerek pl a késért hisztizett. Mindig elmagyaráztam mit, miért nem lehet. Egy idő után mindent megért.

Egy gyereket nem kell nevelni.

Egy gyereket szeretni kell!

Ha véletlenül ő kiborítja az ételt, és újat kap, és feltakarítod a kiborítottat - akkor délután játék közben ha a macija borítja véletlenül ki az ételt, az is kap majd új kaját, és össze lesz sepregetve körülötte...

Szóval a mintát rólad veszi a gyerek, külön nem kell nevelni. Téged figyel, a te értékrendedet követi, téged másol. Ha te félsz az egértől, vagy kutyától, ő is félni fog. Ha te reggeli tornázol, ő is reggeli tornázni fog. Ha azt látja, hogy te sokáig mosod a fogadat, ő is sokáig fogja mosni. Ahogy a #7-es kommentelő is írta, a személyes példamutatásoddal neveled a gyereket észrevétlenül...