Miért vállal valaki két pici gyereket ha egyedül nem bírja?

Nem ítélkezni akarok, nekem egy gyermekem van. Sógornőmnek gyönyörű családja van, legalábbis látszatra. Van egy álomba illő férje aki borzasztóan szereti, rendkivul családcentrikus, rendes, tisztességes ember es van ket tervezett gyermekük. Ket kislány.

Amiota a masodik megszületett mast sem hallok csak, hogy a sogornom kikeszul, nem bírja, folyton anyosomnak passzolna a gyermekeit mondván Ő csak igy tudja elintézni a napi teendőit. (bevásárlás, takaritas, kozmetikus stb...) nekem panaszkodja ki magát anyósom, hogy sok mar neki h folyton az unokakra kell vigyáznia, mert rendben van, imadja oket es szívesen megy de neki is vannak dolgai, betegeskedik faj mindene es kimeríti az ide-oda rohangaszas. Azt mondta hogy minden nap nem fogja bírni... De ugye nem akarja elmondani a lanyanak mert megbantani sem akarja es szeretne segíteni. En latom a sógornőmön h szereti a gyermekeit, törődik velük, de megis azt latom Neki igy kenyelmes. En probaltam finoman utalni anyósomnak arra, hogy miert vallalja ha nem birja de nem akarok beleszólni .. Nekem id van segitsegem en is elek vele de a sogornom folyton nyavog, hogy O ezt nem fogja bírni... De konyorgom ha ezt O tudja akkor miert vallalt tudatosan ket gyereket? Semmi közöm hozza csak dühít h szinte elvarja h amig O bevasarol stb valaki otthon rendezze a háztartást plusz a lanyokra vigyazzon de mi lenne ha nem lenne aki besegitsen? Lehet, hogy rosszindulatunak tűnik csak kicsit kiakadtam rajta, hogy miert gondoljak sokan h a nagyszulonek kutya kotelessege az unokara mindenkor vigyaznia es besegitenie..