Ha a gyerek nem engedelmeskedik, pedig elmondjuk neki 5ször,10szer,20szor, mit lehet tenni, ha az ember nem akarja megverni?

Ezer lehetőség van büntetésre. Pl: csoki-, tv és pc megvonás, szobafogság.

Nálunk a legnagyobb bünti az volt, ha nem kaptak lefekvéskor "jó éjt" puszit. 3 gyermeket neveltünk fel, soha nem volt verés, és aranyos gyerekek voltak. De a legfontosabb a minta, ami a szülőktől ráragad, és a következetesség. Érezniük kell a viselkedésük következményeit, tehát pozitív és negatív megerősítésre is szükség van ahhoz, hogy kialakuljon benne, hogy mi helyes és mi helytelen. Persze ha a szülő annyira elfogult, hogy mindent elnéz, és semminek nincs következménye, akkor egy idő után nehezen kezelhető lesz. Sok szülő ezt megvárja, és mivel véges a türelme, ilyenkor jár el a keze. Ez megelőzhető türelemmel, szeretettel, következetességgel.

Biztos szemét vagyok, de sokszor zsarolok.

Ha nem pakolsz össze (stb.), akkor nem megyünk a mamához (pl).

Szülinapi bulin (szinte havonta van), ha megyek érte: Ha tovább hisztizel, hogy maradni akarsz (mikor már mindenki készül haza!), akkor a következőre nem mehetsz el.

Mindig beválik.

Jóéjtpuszit sose vonnék meg.

Autoriter nevelés, vagy testi fölénnyel visszaélés tökéletesen egy kutya. Ilyen elvrendszer mellett mit fog megtanulni? Hogyha anyu nem tudja meg akkor tökre rendben van...

Valószínűleg nem érzi konkrét következményét annak, amit 20. alkalommal is elkövetett.

Tényleg mit is csinált?

Tesóm kisfia ilyen sajnos, akármit mondasz el neki 100x csak azért is azt csinálja amit nem szabad. 2éves mondjuk, de egy évesen is ilyen volt. MIndent földhöz vág, (mindegy hogy szalvéta vagy üvegpohár- ez utóbbit, mondjuk ha véletlenül nagyobb tesója az asztal szélén hagyja ahol eléri, elkapja és már dobja is). Minden szekrényt kinyit, kipakol, szétdobál, hajigál, pedig tesóm tényleg nem engedi neki, mindent gyerekzáraz, elpakol felsőbb polcokra, a nap 24órájában vele van és figyelmezteti, de a kicsi mindig megtalálja "nemszabad" dolgokat. Hihetetlen nehéz vele, mondom ezt úgy, hogy nekem is van 3gyerekem és nem emlékszem rá, hogy valaha is ennyira macera lett volna velük az élet. Pedig egyébként nagyon aranyos kiskölök, tesómék szeretetben türelemmel nevelik, de néha elsírja már ő is magát, hogy mit csinál rosszul, miért van ez, hogy egy szabad perce nem lehet a gyerek mellett (szó szerint) mert annyira kell rá figyelni. Ők sem verik meg, néha kap a kis kezére, de az is ritka. Bár néha már mondja tesóm is, hogy mit csináljon vele, verje meg, amikor már 20szorra mond el neki vmit és csakazért is csak a rosszaság? Az biztos, hogy nincs két egyforma gyerek. Nekem ő az élő példa, mert úgy gondolom, hogy igenis normális nevelést kap a gyerek, nincs neki minden megengedve, rászólnak, és van bünti, (pár perc a kiságyban) - se semmi sem hat nála.

Tényleg mit lehet vele kezdeni, hogy ne maradjon ilyen?