Ha ti elmentek a gyereketekkel a családhoz látogatóba, akkor nevelitek a gyereket vagy hagyjátok a többieknek?

Nálunk családi összejövetelen én mindig résen vagyok, tehát figyelem a gyerekem, ha rosszat készül csinálni igyekszem én rászólni időben, ha bárki mástól kér inni én már ugrok is és mennék hogy adjak neki de sokszor mondja rokon hogy maradjak csak, majd ő ad neki.

Volt rá példa, hogy rokon szólt rá hogy nem szabad dobálózni, ne lépj a játékra stb... nem gondolom, hogy ez baj lenne, de mint írtam, általában mindig résen vagyok és figyelek az ilyen szitukra de nem azért mert zavar ha más szól a gyerekemre, inkább azért hogy ne az legyen hogy másnak kell irányítani a gyerekemet mert én épp lesz.rom vagy nem figyelek...

Nálunk egyébként az van, hogy ha más is van rajtunk kívül akkor a gyerekeim engem messzire elkerülnek, mindent a többiekkel akarnak, ami egyébként tök érthető, én vagyok itthon velük éjjel-nappal, jól esik nekik is kicsit mással lenni.

Lányom egészen kicsi kora óta sokat van a nagyszülőknél. Megszokta, hogy ha ott van, akkor picit mások a szabályok, más látja el, stb.

Tehát ha ott vagyunk vendégségben, családilag, akkor én háttérbe vonulok, és úgy veszem, hogy akkor most a nagyszülők "dolga" a gyerek ellátása, fegyelmezése.

Csak ritkán szólok bele, elfogadom az ottani szokásokat.

A közvetlen családom, miért ne láthatná el vagy szólhatna rá ugyanúgy a gyerekre? Számomra egyértelmű, ha meglesz a babánk, akkor a szüleimtől, testvéreimtől ugyanúgy elvárom, hogy ha náluk vagyunk, ők is figyeljenek rá. Azért mert én is ott vagyok, nem csak én tudok vizet adni neki vagy, ha kimegyek a wc-re, akkor azért ne hagyják, hogy felmásszon az asztalra...

Szerintem ezek teljesen normális dolgok, sőt.

Nekem inkább az a fura, amikor az anyuka azonnal torokra megy, ha valaki rá merészel szólni a gyerekére.

Szerintem egy családban ez normális. Nagynénik-nagybácsik, akiknek hasonló korú gyerekeik vannak, ill. a nagyszülők voltak ott, ha jól értem. Csak nem lőnek nagy bakot! Meg a gyerekek se hülyék, felfogják, hogy ugyan otthon ezt vagy azt anyu megengedi, de a nagyi nem szereti, úgyhogy vendégségben nem csináljuk.

A korábbi páromnak népes családja van, így 1-1 összejövetelen szép számmal jelentek meg gyerekek is (10-12), kb. 10 éves kortól lefelé. Mindig mindenki odafigyelt a máséra is, ha én vettem észre először, hogy valamelyiknek folyik az orra, akkor megtöröltem, ha engem talált meg valamelyik először, hogy szomjas, akkor adtam neki inni (max. előtte megkérdeztem a szülőjét, hogy mit szabad neki), illetve rájuk is szóltam, ha veszélyes dologra készültek.

Most már mással vagyok és született gyerekünk. Bárhova megyünk (rokonok, barátok) nem várom el ugyan, hogy ellássák, de szívesen teszik és nem zavar, ha más ad neki pl. inni. Azt pedig kifejezetten pártolom, hogy szóljanak rá, ha eszetlen vagy butaságot csinál, amikor éppen nem vagyok ott.

A mi családunkban mindegyik gyerek mindenki gyereke. Természetesen abba senki nem szól bele, hogy hogyan neveli a másik a gyereket, viszont ha együtt vagyunk és éppen én foglalkozok velük, akkor ugyanúgy megdicsérem és ugyanúgy rászólok, ha olyat csinál. A kiszolgálást nem is értem.. miért menne oda az anyjához apjához egy pohár víz miatt, ha én épp ott állok mellette?!

Nekem a te hozzáállásod a furcsa.