Fetrengős, örjöngős hiszti korszak kinél meddig tartott?

A fiunk már egy évesen is úgy hisztizett, hogy a fejét beleverte a falba/padlóba. Ha valamit nem engedtünk neki, ha valami nem sikerült neki, mindenre ez volt a reakció. Sokszor neki futott a falnak teljes erőből.

Két évesen tetőzött az egész és 2 és fél évesen, ahogy megtanult végre beszélni, abba is maradt egyik napról a másikra.

Eddig kétszer fordult elő, mindkét esetben megértően probáltam volna segíteni neki hogy tuljusson, levezesse a feszkot.néha eltol olyankor, néha átölel felváltva, de szép lassan csillapodik, miközben szinte sajnálattal probálnám magyarázni mi van. Valszeg ezért, hogy tudja hogy mellette állok, nem vált szokássá, nem jellemző.

Egyik példaul ejszaka hasfájással ébredt de aludni akart es borzaszto dühös lett akármit csináltam semmi nem volt jo.ki is vettem aztán a kiságybol akkor még a földön is toporzekolt es majdnem neki esett az ágyrácsnak stb. Folyamatosan mondtam hogy tudom fáradt es nyugos vagy most semmi sem jo de hogyan is segithetnék stb aztan hoztam cseppeket is.magam mellé vettem ott is birkozott magában de probaltam utögetni a popsit stb es szép lassan elmult az egész.

Vagy amikor azthitte bnőkhöz megyunk mert megismerte az utat de közben elmentünk a ház mellett, akkor is őrjöngés hogy nem akart hazajönni, nem akart kiszállni a kocsibol, még a szomszédok is kijöttek hogy szegény gyerek vajon mit csinál vele az anyja...akkor is nyugtatgattam hogy tudom menni akarsz hozzajuk de fogunk csak előtte otthon ebéd.ezt kántáltam megértően, közben probáltam atölelni es megint jatstottuk a megölel-eltol magátol játékot.es az is szépen lecsengett.es azután csak odabujt hozzám, mintha hálás lenne, vagy nemis tudom.

Harmadik kérdésed ma erről.

Nálunk két hónapig tartott, de nem volt kibírhatatlan. Következetesség.