Akinek stresszes, problemas terhessege volt: milyen termeszetu gyereke lett?

Nem írom le mik értek, de csináltam tesztet (olyan kérdések, pl fényre hogyan reagál, vagy elvan e mások kezében, stb)és babaként "kisangyal" tipus jött ki.

Kisgyermekként is megfelel az átlagnak(de mindig is igyekeztem érteni a nyelvét, megérteni őt es kompromisszumos nevelési elveket vallok, nem uralkodom felette, hanem rugalmasan kezelek mindent ami ugyan n azt jelenti hogy nem szakadt el soha a cérna nálam, de alapvetően tartom az olvasmányaimból vett millio tanácsot amiket már terhesen is olvastam)

Amit fontosnak tartok nagyon leírni, születés után is annyira az amya rezgésfrekvenciáján vannak, hogy pl még nagyobb korukban is átragad rájuk minden. mégha csak annyi is, hogy ha épp zavarban van az anya, akkor a gyermek is labilis lesz. Tehát annyira hatalmas a szimbiozis hogy egy életet is megalapozhat. Értem ez alatt ha anya bízik a gyermekében és magában, a gyermeknek is hasonloan fog alakulni az öntudata énképe.( off ezert is borit ki sok anya, aki autizmust beszél a gyerekébe)

A másik.

Terhesség alatt egy tudatalatti kapcsolat van.ezt mndenképpen raktározza a gyermek tudatalatt. Viszont amikor már megszületett, akkor fogja megtanulni az érzelmeket helyesen kezelni, ahogy anya is teszi.es ez a kulcs. Fontos megtanulnia hogyan dolgozzon fel egy kudarcot, vagy hogyan vezesse le az indulatait, hogyan tud erdeklodest, empátiát kifejezni, mennyire lesz szocializált stb mind mind tanult magatartásforma.

Sok helyen el lehet cseszni sajnos de még jo hogy van internet :)

Pl igy tudtam meg azt is hogy a legtöbb gyerek a dicseretek miatt azt hiszi, ő csak akkor szerethető ha jo volt, ha ügyes volt.ebből adodik az hogy kudarcokat nem tud feldolgozni nem tud vesziteni önbecsülése romlik.de ha az anya helyesen reagál egy egy ügyes cselekedetnél, ill egy egy ballépésnél, akkor mindjárt más lesz a gyermek világképe :)(ezt tesztelték is gyermekeken.két csoportra voltak bontva, stb hosszu. a kétféle reakcio ég és föld a teszt eredményeként.)

Kifejezetten problémás terhesség (veszélyeztetett terhesség, vérzések, 23-i héttől egy ideig kórházi ellátás, trombózisgyanú, valahol közötte egy kutyatámadás, stressz, stb.) után problémás gyermekem született (súlyos vérszegénység, intenzív osztály, szervi problémák, ezután fejlesztések, dévény torna, akármi).

A gyerekünk teljesen nyugodt, jól evő, jól alvó lett. A hiszti- és dackorszaka sem volt kezelhetetlenül rossz.

Nem tudom, hogy a fejlesztések és a sok vele való foglalkozás miatt lett ilyen vagy alapból ilyen habitusú lett volna, ez már nem derül ki, de úgy vélem, hogy számított ez is.

Én nem hiszek a nyugodt anya - nyugodt gyerek mondásban, ismerőseim, rokonaim és barátnőim körében lévő gyerekeknél megdőlni látszik ez.

Viszont olyannal is találkoztam, ahol a két szülő szertelen, napirend nélküli, ideges típus, vitáznak, össze-vissza dolgoznak, egyik-másik kilóg, mégis egy áldott jó gyerekük van.

Szerintem - amennyiben nincs valamilyen szervi/idei oka a dolgoknak, ami egy gyereknél viselkedési problémákat tud okozni - nevelés, odafigyelés és habitus kérdése, hogy milyen lesz a gyerek.