Hogy kezelitek az alábbi helyzetet baráti társaságban?
Nálunk is és a másik családban is van 3 év körüli kisgyerek. A mi lánykánk kissé visszahúzódó, a másik gyerek ennek nagyon az ellenkezője és rettenetesen erőszakos.
Akár náluk vagyunk, akár nálunk, a baráték kisgyereke mindent, de mindent kitép a mi lányunk kezéből, és a szülők vagy egyáltalán nem, vagy csak a látszat kedvéért szólnak rá. Ráadásul a kisgyerek sokkal erősebb a mi gyerekünknél.
A szülők nem is adják vissza a mi kicsinknek, inkább próbálják lekenyerezni mással, de persze az mi lányunknak már nagyon elege van belőle - és nekem is, hiszen így "legalizálják" a saját gyereküknek, hogy bármit megtehet.
Többször kértem szépen a barátgyerkőcöt is, mondtam a sajátomnak, hogy nem kell odaadni, de ő bátortalan is, gyengébb is. Legszívesebben én visszavenném, de mindig azt érzem, hogy ez a szülők dolga lenne (és nem pedig másikat adni helyette).
Mi a jó megoldás ezekben a helyzetekben?
Nyugodtan avatkozz közbe. Add vissza gyerekenek, amit elvettek tőle, mondd el a másiknak, hogy el kell kérnie, amit szeretne megkapni, és neki javasolj másik játékot, ha a tiéd nem akarja odaadni, amivel éppen játszik.
A legféltettebb játékait pedig pakoljátok el, mielőtt a vendégek jönnek. Nem udvariatlanság a vendég gyereknek azt mondani, hogy ebből a szekrényből (dobozból, szobából) nem veszünk ki játékot.
Tehát nyugodtan vegyem ki a kezéből, azt mondod? Én is így érzem. (Csak a baj az, hogy akkor olyan hisztit, üvöltést rendez, akár 20-30 percig is teli tüdőből ordít - engem nem zavarna, de a szülei tpikikusan azok, akik mindenáron a békét akarják.)
Plusz - ezt az előbb nem írtam - a másik kisgyerek nagyon elmaradott beszédfejlődésben, még cak 1-2 szavas mondatokat használ, sokszor azt sem tudom, mit ért és mit nem (meg ugye nem a mi gyerekünk).
És ha náluk vagyunk? Mert akkor ugye a szülők rendre azzal hagyják rá, hogy ne legyen harc, persze-persze, ez a tiéd.
Lemaradt az idézőjel:
Mert akkor ugye a szülők rendre azzal hagyják rá, hogy ne legyen harc, hogy: "persze-persze, ez a tiéd".
szia. kb nálunk is hasonló a szitu, azzal a különbséggel hogy a fiam és a sógornőm kislánya, a fiam 2 éves, visszahúzódó, míg a kislány már 4 éves és hát eléggé el van kényeztetve.
amikor itt van nálunk egy ideig hagyom hogy ő játszon amivel "akar" akár a fiamtól is elkéri/veszi, ilyenkor mondom a fiamnak hogy játszon mással, nem is szokott gond lenni. de mikor a 20autóból már 10autó a kislánynál van és menne a többit is elvenni akkor rászólok hogy azzal most már a fiam játszik. néz kicsit csúnyán, de nem érdekel. vagy pl minap homokoztak, azt először nem engedte a fiamnak hogy ő is játszon de mondtam neki hogy együtt. okés hát a fiamnak maradt egy lapát meg vödör és egy kis rész a homokozóba, el is volt vele de mikor láttam hogy onnan is próbálja kitúrni rászóltam, hát nem tetszett neki el is kezdett hisztizni. de nem érdekelt. tehát határokon belül hagyom, majd finoman szólok hogy lehet együtt is játszani, ha így sem akkor erélyesebben.
4es vagyok.
ha náluk vagyunk szintén hasonlóan reagálok. a fiam általában felmarkol néhány autót és figurát és letérdel a kanapéhoz játszani. és amikor a kislány abból az 5-7 játékból akar elvenni akkor rászólok hogy "azokkal fiam játszik, ha elmegyünk akkor játszhatsz vele hisz a tied, nem fogjuk elvinni". meg is szokta érteni.
Nekem a fiaim pont az ellenkezői, kissé rámenősek és mivel ketten vannak, nem félnek nem odaadni a másiknak, vagy elvenni másoktól.
A szomszéd kisfiú, aki idősebb és nincs tesója, nem szokott ehhez hozzá, mindig alul maradt. Az anyukája nagyon jól kezelte ezt, arra bátorította, hogy en hagyja magát, vegye vissza, ne csak sírjon, menjen vegye el. Bántani nem szabad, az nem ér, rá szólt az enyémekre is és imádják mellesleg a fiúk, van, hogy hárman teperik le az anyukát is, a kisfiú is megtanulta kezelni ezt és már nem hagyja magát, de hónapokig napi szinten találkoztak 1,5-2 éves koruk között. Oda vissza nagyon jót tett a gyerekeknek, a bölcsi aztán megint. Mindig leesz erősebb, vagy kerülitek a lányoddal az ilyen gyerekeket, vagy megtanulja lerendezni magának is előbb utóbb.
Egyébként ez korbeli sajátosság is, én örülök azért, hogy a fiaim egymáson megtanultak kiállni magukért mostanra. Persze rájuk lehet szólni más anyukának is, attól jobban megijednek, de csak a durva dolgokért engedem. Akikkel összebarátkoztunk, hasonlóan nevelik a gyerekeiket és így nincs harag sem.
Az én lánykám is kevesebbet beszélt Ennyi idősen, de mindent megértett!
Nálunk is volt ilyen szitu. Barátnőm Szólt a lányára, de nem érdekelte a kislányt különösebben. Ő nem volt agresszív, csak szimplán minden játékát begyűjtötte a lányomnak, a saját cuccát meg eltette. Rászóltam a kislányra normális hangon, hogy ez igy nem fog működni, bevált 😊.
Védd meg a gyerekedet, mert ahhoz még kicsi, hogy ilyen helyzetet megoldjon, ne hagyd rá a másik szülőre. Ha nem tesznek semmit, szólj te a gyerekükre!
igen, rá kell szolni a másik gyerekre, illetve a te lányodnak kell mondani a másik gyerek elott, hogy kérje vissza, te kommentálhatod stb.
nem bántoan, de határozottan meg kell mutatni, tanitani a lányodnak és a másik gyereknek is, hogy hogyan kezeljek ezeket a helyzeteket. a szulo mutatja a példát, aztan a gyerekek majd elintezik egymás kozt, de ahhoz látnia kell, hogy te sem félsz, te is kiállsz magadért és o ezt viszi majd tovább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!