Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Vajon miért lettek ilyen...

Vajon miért lettek ilyen távolságtartóak a mai szülők?

Figyelt kérdés

Én úgy nőttem fel a 80-as években, hogy nálunk nagyon ment a szomszédolás. Jöttek át hozzánk, mi mentünk, nagyon nagy élet folyt a lakótelepen, ahol éltünk. Boldog gyerekkorom volt, sok barátot és tapasztalatot szereztem.

Viszont úgy látom, hogy ma már ez nem szokás, bezárkóznak az emberek, nem nyitnak a másik felé. 2 gyerekem van, de még mindig nem alakultak ki olyan szoros kapcsolatok, barátságok, mint annak idején velünk. Ha mi átmegyünk valakihez, ezerrel készül, takarít, készíti elő a nasikat, mindent elkövet, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Olyan már nincs is, hogy váratlanul becsöngetnek hozzánk, hogy jöttünk játszani... Nekem ez olyan furcsa. Mi változhatott meg ez idő alatt? Ha hozzánk jöttek a gyerekek játszani délután, meg sem volt beszélve, hiszen még mobil sem volt, anyám nem esett kétségbe, csinált pár szörpöt, vagy sütött palacsintát és elvoltunk estig, jól éreztük magunkat, játszottunk, beszélgettünk, gyerekek voltunk. Ma meg egyes anyukák magyarázkodnak, ha nincs tiptop rend, vagy valami egészséges cukormentes étel otthon, szinte zavarban vannak, nekem ez nagyon furcsa. A természetesség hiányzik a közösségi életből, már ha ezt lehet annak nevezni. Mindenki olyan tökéletes akar lenni és közben elfelejti a saját egyéniségét.



2016. júl. 30. 23:13
1 2
 1/17 A kérdező kommentje:
Az még lemaradt, hogy például az én anyukám simán helyre rakta azt, aki csúnyán beszélt, vagy verekedett. Ma meg már egyenesen személyes sértésnek veszi egyes szülő, ha valaki helyette rá mer szólni a gyerekére. Ez annak idején ilyen íratlan szabály volt, hogy akinél vannak a gyerekek, ő felügyel és ha hülyén viselkedik, akkor nem finomkodni kell vele, hanem rendre utasítani. Nekem az ovis öltözőben szólt be egy kisfiú nagyon csúnyát, azt mondta, hogy kapd be.... na erre az anyuka röhögött, meg mondta, hogy na de kisfiam ilyet nem szabad... én meg megkérdeztem, hogy tudod, mit jelent, amit mondtál? A kisfiú zavarba jött és nézte az anyját. Na az anyuka meg egyből nekem támadt, hogy majd én helyrerakom a gyerekem, ne szóljak ebbe bele. Egy ilyen ártatlan kérdésre is támadás volt a válasz, pedig lehet, hogy 30 évvel ezelőtt fenéken billentették volna az ilyen beszólást, ma meg már én érzem magam kellemetlenül, hogy hozzá mertem szólni a kis úrfihoz.
2016. júl. 30. 23:21
 2/17 anonim ***** válasza:
80%

Te magad válaszolod meg a kérdésedet, zseniális módon.


Még talán annyit lehetne hozzátenni, hogy az egy másik rendszer volt, egy másik világ. Nem volt ennyi reklám, nem volt ennyi áru a boltokban. Nem volt kérdés, hogy egészséges-e a nasi, mert a boltban 1 félét lehetett kapni, ha meg otthon megsütötte/főzte az anyuka, akkor senkit nem érdekelt, mit írt a recept. Nagyjából mindenki egy színvonalon élt, nagyjából ugyanannyit dolgozott érte, és mikor bekapcsolta a tv-t, ott azt látta, hogy Lenke néni is ugyanúgy él a Szomszédokban.


Ma tele van minden reklámmal, ahol mindenki tökéletes, az áruházláncokból mindenből 15 féle van, és mikor bekapcsolod a tévét, ott mindenki szép, tökéletes és gazdag, bár néha évekig tudsz úgy nézni sorozatokat, hogy nem derül ki, a főszereplők dolgoznak-e egyáltalán.

Ma nem süt az anyuka, mert rohan, és kilóg a bele, és az emberek nem élnek egy színvonalon, viszont sokan fenn akarják tartani a látszatot, hogy nekik is megy olyan jól, mint a szomszédoknak.


Kisgyerekeseknél meg még kényesebb ez a kérdés, mert magyarázd meg lelkifurdalás nélkül a gyerekednek, hogy az osztálytársának miért rendeztek kerti-partys, bohócműsoros, gyerekzsúrt a szülinapjára, és te miért nem tudsz rendezni ugyanolyat.


És persze a gyerekekre is ugyanúgy ömlenek a reklámok, amikor a jóízlés határán túl, telenyomják a rajzfilmek reklámidejét célzott játékreklámokkal...


Szóval ahogy a felnőttek, úgy a gyerekek világában is a barátságokról átterelődött a hangsúly a külsőségekre, a fogyasztásra, a tökéletességre.


rohad a Nyugat, és vele rohadunk mi is...

2016. júl. 30. 23:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/17 anonim ***** válasza:
76%

Nagyon más az élet, mint a 80-as években, amikor egy elnyomó rendszer alatt, kvázi egyenlőségben éltek az emberek. Pláne egy lakótelepen. Nekem mindig az csal mosolyt az arcomra (amire csak felnőttként csodálkoztam rá), hogy az általános iskolámba járó több száz gyerek mind ugyanolyan lakásban lakott (na jó, volt kétszobás és háromszobás, de ezen kívül csak az volt a különbség, hogy egymás tükörképei voltak a lakások), és mondhatni, hogy ugyanolyan volt a lakások berendezése is kb., a max. ötféle autótípusról vagy újságról és két tévéadóról nem is beszélve.

Ruhánkat pedig eltakarta az iskolaköpeny, persze egyébként sem volt különösebb lehetőség a „flancolásra”.

És hát ugye kétféle nézőpont létezett: párthű és pártellenes.

Mondhatni, hogy sikeres volt hát a szocializmus ideálképe, mindenki egyenlő volt valamilyen szinten, és ez az életérzést is meghatározta.


Ezzel szemben mi van ma? Mindenki öli egymást (és magát) a pénzért, folyton látják a tévében/újságban/neten, másoknak milyen frankó/drága/színes/szagos akármilyük van, és ezek a mások igyekeznek is azt éreztetni, hogy ők ettől boldogok (lásd Fb-posztok zöme), így persze mindenki frusztrált, mert sosem elég semmi, mindenhonnan van feljebb, jobb, szebb, épp egészségesebbnek tartott.

Ugyanígy ömlik az infó a gyereknevelésről is, így etesd, úgy fejleszd, játssz vele, járasd, tutujgasd vagy éppen ne…


Szerintem a lényeg abban áll, hogy frusztráltak az emberek, közhelyes, de a fogyasztói társadalom egy folyamatos kielégítetlenségben tart minket, ezáltal szorongunk, amire jön a válasz, hogy ha még újabb/nagyobb/szebb… valamink lesz, akkor ez el fog múlni, közben persze nem, hiszen azt az újabbat/szebbet… folyton még újabbak/szebbek… váltják fel, de ha nem is, akkor félhetünk tőle, nehogy elveszítsük.


Hát ez lehet, hogy kicsit faramuci poszt lett, de talán érthető a lényeg. :)

2016. júl. 30. 23:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/17 anonim ***** válasza:
17%

és ha hallanád a tizenéveseket, milyen mocskos szájuk van, buszon, köztéren szégyenérzet nélkül trágárkodnak, hangoskodnak.

mi lesz belőlük így? és nem ők tehetnek róla...

2016. júl. 30. 23:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/17 anonim ***** válasza:

Igaz én még csak az elején vagyok(kicsik a gyerekek), de szívesen venném ha jönnének-mennének majd nalunk a gyerekek és sok barátja lenne a gyermekeimnek.

Jelenleg még csak annyi tapasztakatom van hogy játszótéri anyákkal barátság nem alakul.a szomszéddal jó lenne, jókat szoktunk beszélgetni, de sajna a gyermekei kicsit mások és így nem akarom.szóval nekem még nincs "köröm", szerintem bevonzás kérdése.majd idővel kialakul amikor aktuális lesz.

2016. júl. 30. 23:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/17 anonim ***** válasza:
5%
1 es jaj de megsajnáltalak különben meg ennek semmi köze a kérdéshez ,hogy te utálod a gyerekeket.Nekem soha nem szólt be óvodás gyerek főleg nem csak úgy.Valamit mondtál neki ami nem tetszett neki és megvédte magát.Ezen az oldalon egyébként 80% kretén vagy mi?
2016. júl. 30. 23:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/17 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat. Félreértés ne essék, én nem a kommunizmust sírom vissza, csak magát ezt az életérzést, ezt az összefogó közeget. Nekem ez nagyon hiányzik és biztos, hogy korral is jár, hogy elégedetlenkedem és a múltat siratom, hiszen a szüleink is mindig onnan példálóztak, nekem az emberség, a közvetlenség és az ésszerűség hiányzik.
2016. júl. 30. 23:51
 8/17 anonim ***** válasza:
89%
Sokkal kevesebbet dolgoztak, és sokkal többet beszélgettek az emberek. Egyszerűen több odő volt a családra, ezért a többi emberre is.
2016. júl. 30. 23:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/17 anonim ***** válasza:
0%
Ilyen stílussal én sem mennék hozzád az biztos .ÚRISTEN!
2016. júl. 30. 23:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/17 A kérdező kommentje:

Milyen stílussal? Kifejtenéd?


Nem nosztalgiázni akarok itt, csak én azt látom, hogy az emberek, így a gyerekek is ezért távolodnak el egymástól és élik inkább a virtuális életüket. Mert nincs összejárás, beszélgetés, együtt szórakozás.

Ma már megvan otthon minden, hogy ki sem kell mozdulni. Nálunk is teszem hozzá. Van játszótér, ezermillió játék, több mint egy óvodában, van medence, így strandra sem kell járni, van net, ahol felvesszük a kapcsolatot a családdal és a barátokkal, igazából még vásárolni sem kell elindulni, hiszen házhoz rendelünk ételt, ruhát, játékot. Ez vajon jó? A gyerekeknek ez jó példa?

2016. júl. 31. 00:02
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!