Anyukák, kicsi gyerek mellett nem szoktatok butaságokon gondolkozni?

sziasztok!

2 gyermekem van, a nagy most megy suliba ő 6,5 éves, a kicsi most megy oviba, ő 3,5 éves!

3 év van közöttük, nem így terveztük, mindig is kisebb korkülönbséget akartunk, de így sikerült! Több mint 6 éve vagyok itthon velük, amikor a nagy elment oviba, akkor születt meg a kicsi!

mindig is egy túlaggodós, kicsit talán túlkomplikálós típus voltam, de ez a 6 év a "4 fal között" erre még 3 lapáttal rátett! Folyamatosan rossz, negatív gondolatok, félelmek járnak az agyamba és nem tudom őket kezelni! Vannak jobb időszakaim amikor kevésbé aggodok, agyalok a dolgokon, de van amikor a pánikig bele tudom hergelni magam!

Nálatok nem volt ilyen amikor több évig voltatok otthon egyhuzamban? Itt elsősorban 2-3 gyerekes kis korkülönbséges anyukákra gondolok!Mit csináltatok? Férjem azt mondja, h hiába tölti ki az időmet a gyerek és házimunka, de az agyamnak ez "nem elég elfoglaltság" és ezért rágodok hülyeségeken!Szerintem is van ebbe igazság, szerintetek?

Amúgy minden nap eljárunk társaságba, baba-mama klubokba, uszásra, ringatóra stb. tehát vagyok emberek között is, beszélgetünk is sokat, jó a hangulat, de ez ugye napi 1-2 óra a többi időben kettesben vagyunk a gyerekkel!