Szerintetek mennyire elítélendő az állatkínzás egy pár éves kisgyereknél?

Apám kiskoromtól kezdve vert, nem tudom, ez mennyire játszott közre abban, amilyen voltam. A kedvenc "hobbimról" amúgy nem tudott. 3-4 évesen sportszerűen űztem az állatkínzást és ölést, mint hobbit. A legtöbb áldozatom rovar, csiga és béka volt. Nem igazán gondoltam bele, mit csinálok, azt se nagyon értettem, mi a halál. Azért kínoztam őket, mert tudatlan voltam, és... kíváncsi.

Csak akkor tettem ilyeneket, aamikor senki se volt a közelemben, mert valahogy úgy képzeltem el a dolgot, hogy mindenki akkor szokott ilyeneket csinálni az állatokkal, amikor egyedül van, mert ez a szokás.

Aztán egyszer 4 éves koromban megöltem egy pár hetes kiscicát, és anya rajtakapott. Kérdezte, hogy ezt miért tettem, és hogy máskor is szoktam-e ilyeneket tenni, én meg mindent kitálaltam neki. Nem ütött meg, még csak nem is kiabált velem, de elmagyarázta, hogy az állatok ugyanolyan élő, érző lények, mint mi, akik fájdalmat éreznek, ha bántom őket, ezért nem szabad kínozni őket.

Rá kellett döbbennem, hogy más emberek nem kínoznak állatokat, és hogy ez rossz dolog. Fokozatosan kezdtem el érezni ennek a súlyát. Azóta hatalmas állatvédő vagyok. Ha egy állatot vernek, az jobban kiborít, mintha egy emberrel tennék ugyanezt. Elítélem az állatok bántalmazását, és szoktam segédkezni a helyi menhelyen.

Szerintetek mennyire elítélendő, amit kisgyererekként tettem? Álszent lennék, amiért most már 18 évesen elítélem az állatkínzást?