Mi történik velem? Beleszerettem abba amilyen apa?
Kettő lányunk van, egy 4,5 éves és egy 2,5 éves. A páromról tudni kell, hogy habár szellemi munkát végez, rengeteget dolgozik. Reggel nem megy korán, de nagyon soká ér haza, van hogy a lányok este nem is látják. Hétvégén én mindig elviszem a gyerekeket a szüleimhez (30 km-re laknak, szombaton egész nap nálunk vagyunk). Ő vagy szombaton is dolgozik, vagy akkor inkább nem jön velünk csak 6-7 hetente azért, hogy találkozzon a szüleimmel. Nekem nem esik nehezemre, hogy a gyerekek körül minden rám marad. Az az egy zavar mióta szülők lettünk, hogy ő emiatt az örökös munka dolog miatt képtelen normális kapcsolatot kialakítani a gyerekeivel. Este már mit csinálhatnak? Vagy este látja őket félórára vagy ami még rosszabb nem is találkoznak. Hétvégén meg vasárnap vagyunk együtt és habár akkor tényleg együtt vagyunk, a gyerekek akkor is inkább velem vannak. Egyszerűen azt látom, hogy nem is igazán akar ennél többet.
Most, amióta jobb az idő, süt a Nap, kijárunk a szabadba. Az egyik parkban/játszótéren rendszeresen találkozunk egy apukával, aki a 3 éves lányával szokott kint lenni. Annyira más mint a párom. Nem is tudom leírni, csak úgy hogy pont az ellentéte foglalkozik a gyerekével. Én már céloztam a páromnak, hogy ez így nem lesz jó, de ő folyton azt mondja, hogy mit várok el értük dolgozik, náluk is így volt, és mégis jó a kapcsolata az apjával, majd megértik, ha felnőnek, hogy az apjuk értük dolgozott, hogy felnőttkorukra legyen lakásuk, azt tanulhassanak amit akarnak, stb... Én is egyetértek abban, hogy félre kell tenni nekik, de nem mindenáron, szerintem. Meg azért nyugodtan bevallhatná, hogy élvezi a munkáját, mivel folyamatosan teljesíthet.
A probléma az, hogy ma megállt a játszótérnél, hogy felvegyen minket mert ma máshogyan dolgozott és felajánlotta, és akkor meglátta, hogy hosszasan beszélgettem azzal az apukával. Elmondtam neki, hogy szeretek vele beszélgetni, mert megértjük egymást, náluk ugyanis a felesége viselkedik máshogyan, mint aminek ő örülne. Ezen teljesen kibukott. Megértem, mivel én sem örülnék fordított esetben. De azon miért nem gondolkodik el, hogy más így áll a gyerekéhez, nem csak vasárnap néz rá?
A nagyobb baj, hogy konkrétan most már rossznak érzem a kapcsolatunkat is emiatt. Meg amiatt is, hogy megismertem ezt a másik férfit. Szeretem a páromat, de már nem akarok lassan emiatt vele lenni, mert teljesen elszomorít engem ez a dolog és ez csak egyre rosszabb. Ma konkrétan azt mondta a nagyobb lányunknak, hogy mondja el, ha azzal a kislánnyal találkozott a játszótéren, én meg meg ne próbáljak azzal a férfivel találkozni, ne rinyáljak idegen férfiaknak. Megértem az álláspontját, de ő az enyémet miért nem? Na ez az amiért én szeretek együtt lenni azzal az apukával. A kapcsolatunk a vége felé közelít?
válasza: válasza:
válasza:En borzaszto megalazonak ereznem ha a ferjem egy jatszoteres anyucival targyalna ki a hibaimat. Nem biztos hogy azt erne el vele, hogy magamba nezzek es valtoztassak...
Inkabb a mely es oszinte beszelgetes segitene - VELE. Nem a masik apukaval, ne kergess illuziokat, o nem hozzad tartozik! Egy masik asszonyhoz, masik gyerekhez. Tudom, egymas sebeinek kozosen valo nyalogatasa osszehoz, de a problemadat nem oldja meg. Sot, ezuttal meg egy plusz problemat is generalt.
Beszelgessetek a ferjeddel, sokat. Es elso ketto jo tanacsokat irtak, nem ismetlem meg ugyanazokat de egyetertek. Mindenesetre ne alazd a ferjed tovabbra is azzal hogy idegen ferfinak beszeled ki! Kepzeld el mit ereznel ha kiderulne hogy o egy kolleganojenek szidna mondjuk a foztod, vagy hogy elhagytad magad, vagy barmi mast ami nem tetszik neki, mert hibai mindenkinek vannak.
válasza:"Nekem nem esik nehezemre, hogy a gyerekek körül minden rám marad."
Na, itt rontottad el a dolgot, de nagyon. Ezzel a felfogással és hozzáálással csak olajat öntöttél a tüzre.
Sajos vannak ilyen férfiak, akik egyszerűen nem szeretnek a gyerekkel foglalkozni. (Ez természtesen nem azt jelenti, h nem szeretik a gyereket). De az egy baromi jó kifogágás, (amivel Titeket és a saját lelkiismeretét is megnyugtatja) h neki dolgoznia kell. Valoszinűleg a párod is ilyen típus, egyszerűen nem szeret a gyerekkel lenni, de ahelyett, h probálnád ezt egy kicsit kozmetikázni, még mélyebbre vered az éket. Ahogy előttem írták, több közös programra, vagy úgy, h Te egyedül elmész és otthagyod rá a gyerekeket ilyesmikre nem gondoltatok? vagy tényleg minek mentek minden szombaton a nagyszülőkhöz? Erre válaszolj kérlek, mert már más is kérdezte, h ezt nem értjük. Nincs apa hétköznap a gyerekeivel, mert dolgozik, Te meg még hétévégn is elviszed őket? Ezt egyáltalán nem értem.
válasza: válasza:Persze, de nem mindegy kivel beszelik ki utolso :)
Nekem nem lenne mindegy, hogy a ferjem a legjobb baratjanak elmondana hogy figyi az Ildi mar nem a regi, tudnal tanacsot adni, veletek nem fordult elo? VAGY a keoembe vagna hogy "a jatszon egy anyukaval ugy megertjuk egymast, mert a ferje ugyanolyan szaralak mint Te dragam".
Nem ugyanaz szerintem.
válasza:rosszul írtad, de értem a lényegét.
Szerintem nemcsak a férfiak és a nők hanem minden ember máshogy működik. Van aki ilyet baráttal, ismerőssel, szomszéddal, rokonnal nem szívesen vitat meg, de egy félig idegennek könnyebben elmondja. Pláne, ha elkezdtek beszélgetni, szó szót követett és "egymásra találtak" a problémájukkal. Én nem azt mondom, h nem esne rosszul, de nem azon akadnék ki, hogy kivel, beszélte meg, hanem, azon, hogy az adodott problémát nem velem beszéli meg és közösen probáljuk megoldani.
Más:"De azon miért nem gondolkodik el, hogy más így áll a gyerekéhez, nem csak vasárnap néz rá?" Ezt nagyjából magadnak köszönheted, mert Te alakítottad így az életeteket.
válasza:Nem tudom, számomra evidens, hogy havi négy alkalom a nagyszülőkkel normális, sőt szinte kevés. Nekem nagyon jó volt mindig a szüleimmel a kapcsolatom, és nagy törés is volt nekem, amikor elköltöztem a párom városába a szüleimtől. Persze nem bántam, csak furcsa volt egy picit a rossz értelemben. Mint írtam, ez a helyzet az első lányunk születése óta fennáll, szóval akkor is sokat voltam egyedül a gyerekkel. Ilyenkor is szívesen elmentem a szüleimhez, ha otthon voltak. Az, hogy most már "csak" heti egyszer jutunk el hozzájuk nekem így is kevésnek tűnik. Szerintem meg is bolondulnék, ha nem látnám a szüleimet csak kettő havonta. Ők nem akarnak jönni általában, mert azt mondják, hogy még akkor nekik is főzni, stb nem akarnak vele terhelni, menjünk mi. A párom is jöhetne ha nem dolgozik és ez lehetne egy közös program, nem? Akkor is velünk lehetne. Nem abban látom a megoldást, hogy szombaton ne menjünk a szüleimhez.
A munkarendjén változtathatna, de nem akar. Annyi munkát vállal, amennyit akar, szóval rajta áll a dolog. Belefáradtam, mivel 4,5 éve ez megy. Mindig ilyen volt. Amikor a babáknak néztünk valamit, akkor is ez volt a hozzáállása, mindegy milyen lesz, válasszak, ő majd fizeti, nem ért hozzá, döntsek én...
Mondjátok, hogy én alakítottam így. Hát ezt nehéz lett volna máshogyan, mivel kedvesen próbáltam az elején aztán meg csak úgy történtek a dolgok és már itt tartunk.
Én nem vagyok hajlandó azért kitolni a lányok altatását, mert ő még ezt- azt megcsinál, stb. Fél nyolckor vacsora, nyolckor fekvés. Ő általában ilyenkor jön haza. Vacsorázik, ez-az, DOLGOZIK sokszor éjszakába nyúlóan, mivel másnap kipihenheti magát, reggel nem megy korán. Velem nyilván együtt tud lenni, mert én is ilyen típus vagyok. Alkalmi munkákat én is elvállalok, és én is ezt szoktam, olyankor dolgozni, fektetés után. Én megértem, hogy neki is jobb, mint reggel. De ez nem lehet a kifogás erre az élethelyzetre. Vagy kelne időben és menne hamarabb munkába, és akkor délután velünk lehetne és este megint nekiülhetne a munkának, vagy délután dolgozna és akkor az estéje lenne szabad, de nem, ő reggel szeret pihenni. Persze, mert akkor csend van, a gyerekek oviban, bölcsiben, világos.
Unom már ezt. Rohadtul nem értékeli azt, hogy mi vagyunk neki. Lehet az a baj, hogy mindent alá tettem itthon, igazatok van. Nem tudom ennek mi lesz a vége. Anyagilag nem függök tőle, úgyhogy az, hogy most együtt vagyok még vele, azért van mert hinni akarom, hogy megérti amit mondok és változtat. Hát eddig nem igazán vettem észre javulást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!