Mit tehet az ember, ha gyermeknevelésnél ellenkező magatartást tanusit egy rokon?

Gyermekem ma kiszaladt az autoutra, én utána, járdán oktato fejmosás, nyomatékosan, hogy biztosan komolyan vegye a kisgyermek(3éves) magyaráztam életveszélyről, sirás, korház, használtam azokat a kifejezéseket amiknek tudom hogy érti a sulyát.

Mindeközben a rokon:

1. Eleve miatta rohant ki a gyerek mert szo nelkul es nem zebrán(peldat nem mutatva)lazán átkelt nelkulunk a tuloldalra, nálam sulyos táska, gyerek biciklije egyik kezben, masikban a gyerek. Soha nem is rohant eddig ki, mindig magyaráztam es ugyesen veszi a szabalyokat csak most hirtelen kirantotta magát meglodulva a rokon után..akinek korabban már szamtalanszor elmondtam hogy ha kihalt pusztában is mennénk, gyerekkel akkor is a járdán kell menni mert tanul

2. Amikor a gyermeket oktatom hogy akár meg is halhattunk volna!! Fogja magát a rokon és erre neki áll elbagatellizalni a helyzetet!!! Biztos fáradt,es neki áll sajnálgatni védeni az anyai düh elől es nem hagyja hogy a gyermek értésére jusson a helyzet sulya es komolysága!!

Vagy pl itthon magyarázom hogy nem szabad lökdösődni, az oviban sem fogják tolerálni, mindezt mérgemben, mert majdnem lelökött az agyrol mert epp öltöztetni akartam, erre a rokon neki áll kiröhögni engem hogy vitatkozom egy 3 évessel.

Legszivesebben felképelném. De hogy lehet ilyen embert(embereket)kezelni?

Vagy pl egy ismerosom mindig megrikatja a gyereket, mert a gyerek rájott sirással nála mindent elér, ami nem is érdekelne, ha viszont nem fájna hogy mellette a gyerekem nem nevet, kacag, hanem joformán egész nap bőg.