Nem ugyanúgy állok a gyerekeimhez? Ez semmilyen szinten nem normális?

Amikor egész nap vele vagy, mennyi és mennyire minőségi időt töltötök együtt? Mert lehet úgy is vele lenni, hogy nonstop takarítasz mellette, vagy úgy is, hogy igazán rá koncentrálsz, lakáson kívüli közös élményeket szereztek.

Nekem is két gyermekem van: a 4 éves fiam a nehezebb eset, a 2,5 éves lányom a könnyebb. Nálunk pont fordítva zajlanak az események: a fiam az igazi energiabomba, a teljes figyelmemet követeli. A kislányom egy fantasztikusan önálló, megértő, nyugodtabb emberke, vigyáznom kell, hogy a fiam mellett Ő is ugyanúgy kapjon a figyelmemből. A közösen töltött szabadidönkben mindig nagyon figyelek arra, hogy egyikük se kapjon kevesebb figyelmet a másiknál, és arra is nagyon ofafigyelek, hogy ha a fiam éppen tombol, akkor is ugyanaz az imádnivaló kis emberke, aki az előző pillanatban engem ölelt és puszilt. Szval azt gondolom, minden fejben dől el. Neked különösképpen kellene figyelned a kislányodra, ugyanis biztosan megérzi, hogy teher a számodra. Van egy olyan gyönyörű mondás, a fiammal szemben mindig bejön, ha éppen tombol a dackorszak (nem hiszem, hogy pontosan idézem, de a lényeg): akkor vágyik a leginkább a szeretetdre (ölelésedre), amikor a legrosszabbul viselkedik. Bár nem értek egyet a "rossz" szó használatával, ugyanis egy ekkorka gyermek még nem rosszalkodik tudatosan, de amikor a legelviselhetetlenebbül viselkedik, akkor kell leguggolni hozzá, és megölelni. Olyan gyönyörű, amikor a fiam hisztitől befeszült kis teste elernyed az ölelésemben, és fellélegzik, hogy anya nem megbüntette, hanem megölelte. Ezzel a módszerrel minimálisra csökkentettük a hisztit, van még, de alig-alig. Próbáld ki te is!

És ne feledd: a kislányod is belőled van, összekötött titetket is sokáig az igazi és a láthatatlan köldökzsinór is. Most elvesztettétek, a te feladatod megkeresni. Szerintem a kislányod szomjazza a figyelmedet!

A példádból CSAK az látszik, hogy nem törődsz a lányoddal, és ezt ő is tudja.

AZÉRT dobta el a következő labdát is, mert amikor először megtette, te "ránéztél és ..." azaz foglalkoztál vele.

Mondd: a születése óta nem szereted a kislányodat? És mi ennek az oka? Mi változott meg akkor, amit rajta versz le?

Kérdező: SÜRGŐSEN fordulj pszichológushoz!

Amennyiben felelős szülő vagy, kötelességed jelen helyzetben megtenni. Azért, mert nem szereted a lányod, nincs jogod tönkretenni a lelkét egy életre!

Nem értem az álszenteskedésdt. Ne mondja senki, hogy halál megértéssel és szeretettel fordul a gyerek felé, amikor az számára ellenszenves dolgot tesz, mondjuk fellök egy kisebbet, vagy elveszi valaki más játékát, vagy mittudomén azt mondja a kolbászra, hogy nem hajlandó parasztételt enni.

A feltétel nélküli szeretet adott a szülő részéről, de megismerni, megkedvelni vagy akár csak tolerálni a gyerekünk aktuális tulajdonságait kemény dió.

Szeretem, viszont nem kedvelem sokszor, ahogy viselkedik, de ő ilyen éppen. /érzékenyebb, erőszakosabb, együttérzőbb, mindenevő, válogatós, bizalmatlan, vagy épp ellenkezőleg rendkívül nyitott, irigy vagy nagylelkű/

Ők is emberek különféle tulajdonságokkal. Náluk is képlékeny a dolog, mint ahogy mi is változunk idővel, de most épp van x ellenszenves tulajdonsága, amit nehezen viselek, és igen, nem szeretem ezeket, teszek is ellene nevelés címszóval, de nem fogja elhagyni ezt a tulajdonságát egyik pillanatról a másikra, x ideig ilyen lesz.

Fog itt még meglepetés érni néhány anyukát, ha a gyerekük új közegbe kerül és változik a személyisége, esetleg iskolás korba ér és felvesz pár új személyiségjegyet. Teljesen normális, ha az ember nem mindig kedveli a gyerekét, de szeretni attól még szereti, mint ahogy a kérdező is és én is.

Ilyenkor arra kell koncentrálni, amit szeretünk a gyerekben. Ez leginkább akkor kivitelezhető, ha épp nem kapunk tőle idegbajt, tehát mikor apuka otthon van. Én ilyenkor kettesben lennék a kislánnyal az udvaron, talán még a füle hallatára is mondanám a tesójának, hogy most xel játszok egy kicsit kettesben, hadd érezze, hogy ő is fontos.