Nektek, hogy telnek a napjaitok 3 vagy több (kis) gyermekkel?

Nem gonoszkodni akarok, csak kíváncsi vagyok, hogy amikor terveztétek a 3. babát, akkor nem volt nehéz a két kicsivel? Vagy akkor nem gondoltátok végig, hogy nem lesz, aki segítsen neked?

Nekem még nincs gyerekem, de majd szeretnék, kíváncsi vagyok a tapasztaltabb válaszokra.

Mikor a harmadik megszületett, nekem sem volt még ovis a két nagyobbik, este 10-ig voltam velük egyedül.

Ami nehéz volt: 1. testvérféltékenység 2. nagyobbak visszaestek a szobatisztaságban (még nem voltak 3 évesek, ikrek), 3. a kicsi sokat, sokáig szopott, ha a nagytesókkal volt valami, le kellett tennem a kicsit a mellről, vagy a nagyobbaknak kellett sokáig várni a segítségemre

De én viszonylag későn házasodtam, a harmadik babát 34 évesen szültem, mi is hármat terveztünk, nem akartuk húzni az időt. Ti viszont ráértetek volna, viszont most, hogy mindjárt szülsz, már mindegy. Biztos így kellett lennie. Talán azzal tudlak biztatni, hogy így, fiatalabban jobban fogod bírni a nem alvást meg a többit, jó reménység szerint legalábbis.

Szerintem ne parázzál, tessék erősnek, kemény csajnak lenni, most ennek van az ideje. Önkéntelenül is rá fogsz jönni, mit hogyan csinálj, hogy tudsz időt és energiát spórolni.

A nagyokkal próbálj rengeteget foglalkozni, mindig hagyd, hogy körülötted legyenek, és mindig beszélj hozzájuk (is) ha a babával vagy, akár pelenkázás vagy szoptatás közben.

Hatalmas segítség lesz számodra, ha próbálod összehangolni a napjukat, fürödjenek együtt vagy rögtön egymás után, egyenek együtt (és te is), este altasd őket együtt. Elsőre lehetetlennek tűnik, de hosszú távon így éri meg. Én pl. úgy altattam a nagyobbakat, hogy az ő szobájukba vittem a babát, ott szopizott a sötétben, közben mondtam a mesét meg énekeket szakadatlanul, egyre halkabban, egyre lassabban, míg mindhárom elaludt.

És az aranyszabály: szó szerint BÁRMI jobb, mint befeszülni és kiborulni. Bármi.