Gáz, hogy halálra idegesít a barátnőm fogyatékos gyereke?

Barátnőmnek sajnos szellemileg elég durván fogyatékos a kislánya (autista, beszédhibás stb.). A maga módján kedves, csak állandóan üvölt, ordít, anyunak hív engem is, marhára nincs képben, hogy ki kicsoda, sajnos olyan hangja van, amit egyszerűen képtelen vagyok elviselni.

Rettenetesen szégyellem magam, mert tök rendes a barátnőm, szeretem és szeretnék segíteni neki, de egyszerűen utálom a kislányát, annyira zavar, már az is, ha megszólal. Kiráz a hideg a sipítózó hangjától és bár próbálok jópofát vágni, amikor vele van, de nagyon nehezemre esik. Tudom, hogy beteg, nem tehet róla, hogy ilyen, próbálom is megerőltetni magam, de egyszerűen nem megy.

Mit tehetnék, hogy valahogy elfogadjam szegényt? Van erre valamilyen módszer? Szerintem a barátnőm is sejti, hogy nem igazán kedvelem a lányát, mert nyilván látszik rajtam, hogy nem jópofizom vele, meg próbálom lerázni, amikor rámmászik.