Kisgyerek mellé cicát örökbefogadni? Jòl El tudnak lenni egymással?

Cicák alapból szeretik a gyerekeket. De tanulni kell a cicák jeleikből. Meg kell tanítani a kisfiadat, hogy vannak helyzetek amikor a cica egyedül akar lenni, ilyenkor hagyni kell pihenni.

Nekem Brit shorthair cicám van. A világ leglustább, legnyugisabb macskája. Lehet nyúzni, szeretgetni, játszani vele, de ha egyedül akar lenni akkor hagyni kell.

Semmimepp.

2 macskam van, alig birom tavoltartani a gyereket toluk, mert termeszetesen nem simogatni hanem huzni, tepni akarja a macskat. Meg a legnyugodtabb macska is EGY MOZDULATTAL kikaparhatja a szemet, ha nagyon sarokba szoritva erzi magat! Nem mondom, hogy lehetetlen macskat es kisgyereket egyutt vallalni, de nagyon megneheziti a te dolgodat, hogy meg erre is kulon kell figyelni...

Nálunk már volt cuca amikor jött a baba. Semmi gond nem volt. Később jött még egy cica, egy maine coon, ekkor a lányom már majdnem 2 éves volt. Nagyon jól megvannak, a maine coon bármit eltűr a kiscsajtól. Tényleg bármit, már mi szólunk a kiscsajnak, ha úgy szorítja a cicát, hogy annak már gúvad a szeme. Mindenhova együtt mennek a lakásban, ha már nagyon húzza a lányom a cuca farkát, akkor a cica szimplán odébb áll.

Csak a macskaalomtól tartsd távol a gyereket, és nem lesz baj.

Nekünk sima házimacskánk van, egy ivartalanított kandúr, 1 éves volt, mikor született a lányunk, előtte kb. ő volt a gyerek, agyon volt dédelgetve. DE voltak mindig is szabályok, sose csinált a cica, amit akart. Merthogy egy macskát igenis meg lehet ám nevelni, csak nem kell két próbálkozás után feladni, hogy, á, ez öntörvényű, nem lehet. Mire megszületett a gyerek, már tudta, hogy nem mehet be a szobájába, meg a mi szobánkban lévő kiságy is tabu neki. Féltékeny volt azért, jött mellém, mikor szoptattam, hogy ő is itt van, illetve egyetlen egyszer megpróbált az üres kiságyba befeküdni, hogy hátha akkor vele foglalkozunk, közöltem, hogy nem, kiraktam onnan, és sohatöbbet. Persze ehhez már kell egy alap nevelés, hogy értse ezeket. Nála egyébként pl. elég, ha a megfelelő hangsúllyal mondom a nevét, és azonnal abbahagyja, amit csinál.

A gyereket is neveltem az első pillanattól, amint oda tudott menni négykézláb a macskához, rögtön ott voltam én is, és fogtam a kezét, mutattam a simogató mozdulatot. Így eleve ahhoz szokott, hogy a macskához így kell nyúlni, sohasem próbálta bántani. A cica is türelmes, mert tudja, hogy nem szabad neki mindent, ennyi. Ha unja a gyereket, otthagyja és kész.

Most 2,5 éves a leányzó, 3,5 a macska, a délutáni alvás a nagyágyon zajlik, immár együtt, annyira szeretik egymást. Most már simán egyedül hagyom őket, mert mindkettő tudja, hogy kell viselkedni a másikkal, eleinte kell nagyon résen lenni, amíg tanulják a helyzetet.

De amúgy egy 5 éves már simán érti, mit lehet és mit nem, szóval nem hiszem, hogy bármi gond lenne.