Totálisan szar anyának érzem magam?

Nem is kell mindig! A gyerekeknek meg kell tanulnia egyedül is lekötni magát, az is az egészséges jellemfejlődés része. Van ismerősöm, aki folyamatosan hordja a gyereket programokra (néha hétvégen 3-4 helyre is mennek, Állatkert délelőtt, mozi délután, stb.!), a gyerek persze nem tudja magát lefoglalni 15 percre sem mert megszokta hogy szórakoztatva van, emiatt ha nincs program akkor csak nyafog és unatkozik.

A lányod elvan egyedül? Miben nyilvánul meg hogy nem boldog szerinted?

1. vagyok, az a gyerkőc pl. szerepjátszani sem szokott (azt sem tudja hogy lehetne...), mert 10 percnél tovább nem volt egyedül hagyva mert szülei úgy gondolták hogy biztos unatkozik. Mindig csodálkoznak ha szóbakerül, hogy jéé én el tudok mosogatni amíg a gyerekem játszik?!

Ha minden nap foglalkozol vele, jelen vagy lelkileg is pl. vacsinál beszélgettek, az már jó kiindulás. Illetve azért hetente választhasson ő programot, egy kis legózás, vagy egy cukrászdázás. De nem a társalkodónője vagy, hanem az anyukája, nem szakad le az ég ha nincs folyamatosan hordva programról programra.

Visszaemlékezve a gyerekkoromra, anyukám állandóan elfoglalt volt, munka után főzött, vacsi után elpakolt, ezt-azt pakolt aztán már jött is a fürdés és alvás. Hétvégén szinte ugyan ez, néha-néha ült le mellénk játszani. Persze a feladatai közben beszélgetett velünk, tehát azért foglalkozott velünk de soha nem volt ideje szórakoztatni minket. A legjobb anyukának tartom, cseppnyi rossz érzés sincs bennem, tudom hogy mindent azért csinált (később a maszek vállalkozásával ment el sok ideje), hogy nekünk jó legyen. (mindig mindenünk megvolt)

Megfogadtam, én nem ilyen leszek.

Szerinted?

Reggel fáradtan kelek, erőt kell vennem magamon, hogy jó pofát vágja a gyerekeimnek reggel fél6kor, 7-4-ig dolgozom, aztán ugyan azt csinálom mint anyu, főzök-etetek-elpakolok-pakolok-fürdetünk és alvás. Közben-közben beszélgetek velük, néha odaülök hozzájuk rajzolás közben, néha ledőlök melléjük mesét nézni, néha hallgatunk hangosan zenét, arra 2 munka között közösen táncolunk egy jót. De ezek napi 15-20 percek. Van, hogy este már arra sincs erőm hogy mesét olvassak, ilyenkor beígérem másnapra a kettőt.

Nemrég sírtam anyunak, hogy elegem van, szültem 2 gyereket és alig tudok időt fordítani rájuk. Ő azt mondja, alakítsam úgy inkább hogy hétvégén többet foglalkozzak velük. Nehéz, sok a dolog a ház körül meg férj és 2 gyerek körül de próbálkozom.

Ez a mai világ, rohanás az élet, nehéz időt szakítani arra amire fontos lenne.