Borzasztó anyának érzem magam, nektek is szokott lenni bűntudatotok?

Ne írj, olvass! Például a pozitív fegyelmezésről. Van olyan facebook csoport is, ha fenn vagy a facebookon. Egy csomó mindent elrontasz, de legalább észbekaptál. Ne ülj mellettük másfél órát szórakoztatni, mert attól nem fognak elaludni. Elköszönsz, ajtó behajtása, viszlát. Majd elalszanak, persze nekik is szokni kell a következetességet. Ordítani ne ordíts, semmire nem megoldás. Ami a rosszalkodást illeti: minél kevesebb, csak a feltétlenül sükséges szabályok legyenek, azokat viszont tartasd be komoly képpel. Nincs vigyor, látniuk kell rajtad, hogy komolyan gondolod. Ahhoz viszont neked magadnak kell elhinned, hogy te vagy a főnök.

Vekerdy Tamás, F. Várkonyi Zsuzsa, Gordon: [link] de olvashatsz Popper Pétert is csak léleksimogatásként. Lehet, hogy neked se ártana egy pszichológus, mert nem vagyok benne biztos, hogy önmagaddal - az anyaságon túl is - rendben vagy. Ne akarj mindent magad csinálni, és ne akarj 100%-os lenni. [link]

Nálunk az elterelés és a koncentráciot segitő minőségi idő annyira beválik, hogy az észbonto gyerekem(aki amugy szétszedi a kanapé szivacsot, kulcsot kidob az ablakon, eláztatja a fürdőt, levessel a konyhát, stb) még magában is egy angyal.

Ha pl naponta torna van, tanul egy lábon állni, vagy másnap verset, dalokat tanulunk felvesszük, visszajátszuk, vagy taniton rajzolunk pl a lepke szárnya legyen kék, vagy taniton autozunk pl a legnagyobb legyen legelől es a kisebbek utàna, stb

Ha mindezt pl du 17-kor játszuk, elalvásig, másnap is egy angyal magában is.

*szoval ha irànyitott foglalkozàst 17-kor játszunk, akkor elalvásig, másnap is angyal.

Ha viszont pl sok a házimunka, a gyerekkel csak szo szo rajzolunk szabadon, szoval a tul nagy szabadsággal pl építőket csak rombol ha akarja, nem tud mit kezdeni, csökken az önkontroll jo meredeken, gyorsan

Odasuhintasz? Tetszik ez a szó. Bírom, hogy az ilyen szülők milyen sok szinonímát ismernek az ütni szóra. Most egy kicsit fejlődött a szókincsem, mert eddig csak a meglegyinteni szót ismertem ilyen khm "esetekre".

De azt becsülöm, hogy legalább kerek perec leírtad, hogy ordibálsz velük, és nem valami olyasmit írtál, hogy "gyakran megemelem a hangomat".

Jól érzed, gyereknelésben nem vagy a toppon. Más szülő ugyan megfélemlíti a gyerekét, de legalább elér vele valamit. Ez is elítélendő, de a te helyzeted ráadásul még siralmas is. Csapkodod őket, berekedésik kiabálsz velük, de így sem érsz el semmit. Lazíts már.

Vidd le őket játszóra, hadd tomboljanak. Lehet, akkor jobban fognak aludni éjszaka. Ha pedig így sem álmosak, rajzolgassanak, vagy beszélgessenek halkan a szobájukban. Ráérnek felnőtt korukban szigorú napirendhez alkalmazkodni. Egyébként felnőtt létemre gyakran én sem vagyok álmas, ezért hajnalban még olvasok vagy tévét nézek, és csak 4-5 órát alszok. Jelentem, nem haltam bele, és anélkül is tökéletesen megvagyok, hogy rendre teremtenének, hogy most azonnal mars az ágyba, mert ilyenkor aludni kell.

És ne osztogass nekik folyamatosan parancsokat, mert akkor elveszítik a szavaid az erejüket. Akkor szólj rájuk, ha fontosabb dologról van szó, de akkor mindig! Te figyelnél egy olyan emberre, aki folyton folyvást halandzsázna neked, hogy tedd ezt, ne tedd azt? Na ugye?

Ne legyél szomorú, ne sajnáld magad, hanem állj a sarkadra és viselkedj anyához illően. Van két gyereked, akiket fel kell nevelned, és hasznos lenne nekik, ha ezt úgy tennéd, ha magabiztos és következetes lennél, és "suhintást" meg az ordibálást nem napi szinten alkalmaznád.