Mennyire lehet komolyan venni egy 7 éves kisfiú kijelentését, hogy ő "igazából" lány?

Attól függ, hogy hogy mondja, illetve hallott-e ilyesmiről kostanában. Ha közben vigyorog, akkor csak vicceskedik, ne tulajdoníts neki nagy figyelmet. Ha komolyabb, de hallott-látott mostanában ilyenről akár tv-ben, akár ismerősi körben, akkor se feltétlenül hinném el. Ha viszont szomorkásan mondja, akkor mindenképp elvinném gyermekpszichiáterhez, ott biztosan kiderülne.

De egyébként a viselkedésén nem látsz furcsát? Milyen játékokat szeret? Milyen neműek (voltak) a barátai oviban, suliban? Milyen meséket szeret?

A hobbi még nem mond semmit, ismerek olyan srácot aki velem járt suliba és mindent csinált ami fiús (foci, karate, stb.) aztán kiderült hogy kiköltözött külföldre és már nem András hanem Andrea...másik ismerős gyerek meg velem járt balettra, az apja ki volt akadva hogy meleg vagy transzi lesz de tök heteró a srác és férfinak érzi magát, azóta házas is, csak szeretett táncolni már kiskorában is. A felesége is táncos, tánciskolájuk van.

Én igazából meghallgatnám a gyereket és nem fűznék hozzá semmit. Idővel kiforr majd hogy tényleg lánynak érzi-e magát vagy csak valami miatt előjött ez nála. Nekem volt iskolás koromban vagy 2 évem amikor fiú akartam lenni mert úgy éreztem, hogy nekik sokkal jobb.

Lányomnak aki 7 éves két ilyen baatja is van. Az egyik a szomszédunk. Ö ha ´atjön mindig felveszi a lányom szép ruháit, és többször mondta a lányomnak, hogy ö inkább lány lenne. Ennek a kisfiunak a testvére is sokszor itt van nálunk, és az a kisfiunak esze ágaban sincsen lányos dolgokat felvenni ö csak is a fius dolgokat válassza.

De egy másik kisfiu is mondta ezt már a lányomnak.