Gáz, hogy sokat vagyunk itthon?

Az en szememben gazak az ilyen emberek. De attol te meg jol erezheted magad igy. En csaknem 2 eves gyerekkel allandoan kirandulok teljesen egyedul, kocsi nelkul. Ha mar itthon vagyok addig se rohadok meg a hazban. Arra az egyre biztosan jo volt ez a sok kimozdulas hogy mar semmilyen tomegkozlekedesi eszkozon nem hisztizik a gyerekem, de meg a megalloban is normalisan var. Valamint ugy kifarad estere hogy alszik mint a bunda. En meg 10kgt fogytam az allando emelgetestol, setatol. Szoval szamomra csak elonye van a kimozdulasnak.

De ha olyan jol erezned magad talan ki sem irtad volna a kerdest.

Én is furcsállom, hogy vannak emberek, akiknek nincs igényük élményeket gyűjteni, de még a gyereknek sem engedik felfedezni a kicsit tágabb világot. De nem ítélem el ezeket az embereket, talán mindegyiknek megvan erre az oka. A régi lakóhelyünkön a szomszédban egy kisgyerekes család lakott, az anyuka szimpatikus volt, ő is szeretett volna barátkozni. Össze is jártunk, de az ő komfortzónája a lakás határáig tartott. Még hozzánk néha átjöttek, de inkább otthon az ő lakásukban találkoztunk.

Aztán amikor beköszöntött a tavasz és a gyerekeim már reggeli után hozták a cipőjüket meg a kismotort, futóbiciklit, hogy induljunk játszóra, a patak partjára stb., az anyuka mindig otthon maradt a két gyerekkel, akik az ajtóban sírtak, hogy ők is motorozni, szaladgálni meg homokoznk akarnak. Sajnáltam őket. Pedig a szüleik mindent beszereztek a teraszukra: volt mini homokozó, műanyag kisház, medence, egy zsebkendőnyi füves rész, de nyilván a gyerekeknek ingerek, élmények kellettek volna. Később derült ki, hogy az anyuka komoly depresszióban szenvedett korábban, abból maradhatott vissza valami szorongásféle.

Mivel én magam is nagyon menős vagyok (a gyerekek előtt is ilyen voltam), a gyerekeim is ezt a fordulatszámot vették föl a kezdetektől. Ez nem azt jelenti, hogy nincs maradásunk otthon, hiszen a most 5 éves fiam pl. imád legózni, szokta kérni hétvégén, hogy maradjunk otthon és játszunk. Nem esik nehezünkre, mert azt az időt is tartalmasan töltjük. De ha jó idő van, a hétvégi napokon is legalább fél napra kimozdulunk, kirándulunk, játszózunk, vagy csak bicajozunk, rollerezünk.

A játszóterezéshez én annyit fűznék hozzá, hogy sosem unatkoztunk még játszótéren. Először is mivel menős család vagyunk, gyakran fedezünk föl új játszótereket. A neten csomó szuper játszóról lehet olvasni. Valamint én magam is imádok játszani, ott szoktam homokozni, csúszdázni, hintázni a gyerekeimmel együtt, vagy éppen fogócskázunk, mert jól esik átmozgatni magunkat az egész heti munka után.

A legfontosabb a közös élmények gyűjtése, amire mindannyian vissza tudunk emlékezni. Gondolom, ha mindig a már ismert saját kertben lennénk, egy idő után nagyon unalmassá válna a dolog egy állandóan ingereket kereső kisgyermek számára. A gyerekek ösztönösen tapasztalni akarnak, ismereteket szerezni a világról. Ha a szülő nem viszi őket sehová, pont ezt az ösztönös ismerkedést a világgal, az ismeretszerzést gátolja.

Tegnap pl. felkerekedtünk és elmentünk a Gellérthegyi Csúszdaparkba. Hihetetlen jó volt, csodás helyen vam, egy rakás izgalmas csúszdán csúszhatnak le a gyerekek felnőttek egyaránt. A 3 éves kislányom és az 5 éves kisfiam szinte magán kívül volt az örömtől. Este pedig 5 perc alatt elaludtak, úgy kifáradtak.

Szval kérdező, sztem gáz, hogy nem viszed semerre a gyerekeket, mert még ha neked nem is, nekik biztosan lenne rá igényük. Egy egészséges 7 és 3 éves testvérpárnak már nagyon "kicsi" lehet az udvar. Főleg, mivel a fejlődés nagyon különböző szakaszaiban járnak: egy 3 éves nem lehet partner egy 7 éves játékaiban, még ha jó testvérek is.

Kellene nekik a gyerektársaság, értem én, hogy a 7 éves a suliban gyerekek között van, de a suliban kevés már az önfeledt játék, rohangálás. A hétvégén kitombolhatná magát és gyűjthetne saját barátokat, ha nem kellene mindig otthon ülnie. A 3 évesről nem is beszélve, ha még nem ovis, már neki is nagyon kellene a korához illő gyerektársaság.

Utolsó, én otthon jobban érzem magam. A gyerekemet legalább annyi inger éri, mint a tiédet, csak másfajta.

Ügyesen bánik az ollóval, tud kört vágni, bunkert építeni, profin matricázik, vonalat követ, ragaszt, pötyizik, kirakózik, rengeteget szerepjátékozunk, bújócskázunk, fogócskázunk, bírkózunk, gurulunk a szőnyegen, tornázik, szépen számol 30ig, csomó mesét és mondókát ismer, szépen rajzol, egyenletesen oszt, adagolja a hozzávalókat és vág is mondjuk padlizsánt meg sajtot, tudja hogy kell teregetni, előtte kirázza a ruhát és még sorolhatnám, pedig csak 3 éves.

A gyerektársaságot megkapja heti 5 nap 8 órában, a környezetváltozást odavissza utazás közben, napi másfél órában.

Mi egy héten egyszer mozdulunk ki fagyizni, kirándulni, játszótérre vagy ilyesmi, azt is kb 9től 11ig bezsúfolom, utána már csak otthon vagyok a gyerekkel.

Szerintem nem csak a mennyiség fontos ingerekből, hanem a minőség is. Én is ismerek menős anyukákat, akik a gyereket vásárolni viszik, vagy étterembe, kávézóba, vagy a barátaikhoz, esetleg más gyerekek közé, miközben ők ülnek a padon és beszélgetnek, és egymásnak bizonygatják, hogy mennyire jó nekik, hogy ők kimozdulnak a gyerekkel. Csakhogy ők maguk miatt mozdulnak ki, csupa olyan helyre járnak, ami a gyereknek nem élmény, de nem vesznek róla tudomást, mondják, hogy majd szaladgál a füvön, ilyen tömeges helyeken sem játszanak együtt a gyerekeikkel, hagyják hadd menjen a többi gyerekhez, mikor a gyerek heti 40 órát tölt amúgy is gyerekközösségben, nem hiányzik neki, hogy azt a pár szüleiből kapott órát is másokkal töltse, vagy felnőtt szórakozásra legyen befogva. Az ilyen anyukák posztolják tele a netet éttermező gyerek képével, vagy mikor a gyerek felpróbált egy bolti napszemüveget, vagy épp csúszdázik egy játszóvárban, vagy megmutatták a kicsiknek a tavat vagy az állatkertet, esetleg bedugták a gyerekmedencébe, miközben ők kifeküdtek napozni a medence mellé, vagy felrakják a képet, miközben az erdei séta során apuka nyakában ül a kicsi, mikor annak a gyereknek nemhogy az 5. Levelet nincs kedve megnézni, de már a sétálást sem bírja..

A nap végén meg örülnek maguknak, hogy milyen csodás szülők, mert milyen sokmindent csináltak a gyerekkel, pedig ezeket a programokat maguknak találják ki, csak gyávák beismerni, esetleg tényleg olyan buták, hogy nem ismerik a gyerekük valódi igényeit.

Egyébként nem kell mindig azt csinálni, amit a gyerek szeretne, teljesen rendben van, ha néha üvöltve veri az ajtót, mert ki akar menni, te meg nem. Az is rendben van, ha levágja a hisztit az állatkertben, mert haza akar menni, mikor te még megnéznéd a gorillát. Ilyenkor nyugodtan maradhatsz a lakásban vagy nyugodtan elvonszalhatod a gyereket a gorilláig, csak legyél tisztában azzal, hogy ez érted van, és ez teljesen jól van így, a gyereknek is kell alkalmazkodnia, nem csak neked, és ebben semmi rossz nincs.

Amíg ezt írom, az ágyon fekszem, a gyerekem a lábamon egyensúlyozik és kéri, hogy emeljem fel magasabbra a lábam, hogy veszélyesebb legyen az egyensúlyozás. Remekül érzi magát.

Szerintem a durva végletekkel van gond. Tehát ha valaki soha, sehova nem megy a gyerekkel/gyerekekkel, illetve csak a lakásban ülnek, levegő elvétve, az nem jó. Ahogy az se, amivel itt találkozom gyakran, hogy ha véletlenül egy napot otthon kell lenni, mert várni kell a szerelőt, vagy mert szakad az eső, akkor nem tudnak az anyukák mit kezdeni a gyerekkel, mert megőrül és rombol meg cirkuszol egész nap.

Mi megyünk valahová minden nap, kivéve, amikor nagyon szar az idő, de azért nem abból áll a nap, hogy rohangálunk ide-oda. Sokszor mi is csak bolt (bár az kb. egyenlő egy körrel a településen), játszótér, ilyesmi. Most, hogy jó idő van, felkelünk, reggelizünk, elpakolunk, öltözünk, megyünk egy nagy kört boltba, pékségbe (ez úgy másfél óra simán megvan, lányom futóbringával, én gyalog). Hazamegyünk, csinálok ebédet, ezután a gyerkőc alszik kb. 3-ig, majd megyünk játszótérre, az utcára játszani a szomszéd gyerekekkel (zsákutcában lakunk, szoktak kint biciklizni, motorozni stb), vagy csak az udvarra kimegyünk, ahogy kedvünk van. Havonta 3-4x kirándulunk családilag, vadaspark, állatkert, erdő, akármi, van heti 1 találka kisgyerekes barátnőkkel valamelyikünknél.

Télen, vagy amikor rossz az idő, kevesebbet vagyunk kint, megtesszük a bolt körünket, benézünk hazafele a játszóra, de akkor a gyerek se akar nagyon menni, én meg nem kínlódok fölöslegesen csak azért, hogy elmondhassam, hogy na, kint voltunk ma is egy csomót.

Ha véletlenül itthon kell lenni egy napot, akkor nem őrül meg, el tudja foglalni magát a lakásban is.

Igazából a kérdező is viszi a gyereket rendszeresen ide-oda, nem hiszem, hogy gáz, hogy nem rohangál vele reggeltől estig.