Az én gyerekem a nem normális gyerek?

Az a baj, hogy mi nem látjuk mi megy ott, te pedig egy anyuka vagy, nem biztos, hogy mindent objektíven látsz. Viszont ez nem baj, így is kell lennie. Ezzel mondjuk nem azt mondom, hogy nincs igazad, csak ezt én nem tudhatom. A lányodat nem kérdezted meg róla, hogy ő mit gondol? Lehet csinál valamit amíg nem látod, másra nem nagyon tudok gondolni.

Az, hogy 'barátnőd' nem is köszön már, ne haragudj, de simán bunkóság.

Amennyire én látom az összes történetedben szereplő anyuka nagyjából ugyanezt gondolja mint amit te is leírtál. Hogy jaj mindig az ő gyereke pedig hát nem is...

A szülő legyen elfogult persze muszáj neki, de azért észnél kell lenni. A gyereknevelés erről szól, hogy a gyerek rosszat fog tenni, hiszen még nem tudja mi az vagy mert próbálgatja a határokat. De a szülő dolga hogy minden egyes alkalommal következetesen rászóljon a SAJÁT gyerekére és akkor minden rendben lesz. A probléma ott kezdődik hogy egyes szülők ezt nem látják be és nem szólnak. Ezen felbuzdulva jönnek a többi szülők hogy ha ő se akkor én miért mikor az enyém annyira nem is rossz mint az övé stb... És így jutunk el oda hogy az összes gyerek rossz lesz, de mindenki csak a másén veszi észre.

Házi feladat: Mindenki nevelje meg a saját gyerekét. Minden helytelen dologért szóljunk rá, de a jókat is mindig dicsérjük/jutalmazzuk, így nem csak negatív energia veszi majd körül a gyereket. Ha jogtalan sérelem éri, akkor védjük meg persze, de a kérdésben szereplő dolgok szerintem nem ez a kategória. Bár azoknál is lehet normálisan jelezni, hogy nem értünk egyet.

Aki nem fogja megnevelni a gyerekét továbbra se, az olyan is, nem lehet velük mit kezdeni, mindig lesznek idióták. Viszont ha az értelmesebb szülők nem ülnek fel ennek a játéknak akkor idővel többen lesznek a normális értékrendű gyerekek és a maradék is felzárkózhat.

Nehéz erre válaszolni, hisz mi nem látjuk, hogyan viselkedik a kislányod. Az is elképzelhető, hogy van gond, de az is, hogy pont olyanokkal próbâltál barátkozni akik finoman szólva is bunkók.

Átérzem a helyzeted.Van egy viselkedés problémás gyerekem mégis szerencsés vagyok mert sikerült olyan ismertségeket, barátságokat kialakítanom akik megértőek, ismerik a problémát és nem bírálnak.Bár szerintem egyébként is jó orrom van ahhoz, hogy kikkel érdemes barátkozni, így a többit elkerülöm.

Az biztos, hogy a szülői hozzáállás fontos. Ha azt látjàk, hogy a szülő nevelni, rászól amikor kell, nyilvàn szimpatikusabb mint azt látni, hogy ráhagynak mindent.

A folyamatos szidás, szabályozás, nem célravezető.Inkább a pozitív megerősítésen legyen a hangsúly.

Tehát a megfelelő viselkedést kell dícsérni és a rosszat kevesebbszer büntetni.

Mondok en valamit: nem a gyerekeddel van bajuk, hanem veled. En sosem izelgetem azok gyereket, ahol amugy az anyuka szimpatikus. De ahol az anyuka rendkivul unszimpatikus, ott bizony a gyerekukhoz sem tudok nagyon maskepp allni.

De meg csak azt sem mondom, h valtoznod kene. Egyszeruen keress tovabb, olyan anyukat, aki megfelelo barat neked. Mindenki szamara letezik ilyen.

Nekem is rögtön az jutott eszembe, hogy nem vagyunk ott ezeknél a szituációknál, így nem tudunk ítélkezni.

1. példa: Harapós lett a kislány-barátnő. Miket szoktak játszani? Hogyan viselkedik közben a te lányod?

Ha nem harap, nem agresszív, nem nyomja el a másikat, akkor nehezen tudom elképzelni, hogy emiatt lett harapós a másik kislány.

Az extra bunkóság, ha az anyukája már nem is köszön nektek.

2. példa: erőszakos kisfiú az óvodai csoportból. Én megkérdezném a lányomat, hogy miért barátkozik, miért akar játszani azzal a kisfiúval. Próbálnám meggyőzni, hogy nem kéne.

3. példa: étteremben hisztizett egy barátnőjével együtt. Aki úgy fogalmaz, hogy "vegyétek át otthon hogy kell egy ilyen helyen viselkedni", az eleve egy nagyon buta ember. Ez nem idegen szavak tanulása, hogy átvesszük otthon, és akkor tudni fogja.

Van egy olyan gyanúm, hogy bevonzod a hülye anyukákat.

Ennek az okán próbálj elgondolkodni!