Ti vállalnátok úgy gyereket, hogy nem tudtok neki állandó otthont biztosítani (nem pénz miatt)?

Nem.

Van ilyen ismerősöm. Most 22 éves, 10 országban biztos éltek, viszont egészen pontosan NULLA szociális élete van.

Hiába tud angolul, németül, franciául, meg beszél olaszul és spanyolul, és élt egy tucat országban, magányos.

Sohasem volt ideje barátkozni, vagy ha volt is, akkor feleslegesen, mert fél-1-2 éven belül akár három országgal is odébb költöztek.

Emellett magántanuló volt sokszor, pont az összevissza életmód és ezekkel nem kompatibilis tanrend miatt.

A szülei még mindig ezt csinálják, ő ittmaradt Svájcban, és 20 év után végre kezd nyitni az emberek felé.

A munkája határozatlan időre szól (IT-s), de 4-5 évig biztosan a projekten lesz.

Végre biztonságban érzi magát, mer ismerkedni, hiszen nem kell ttól félnie, hogy x év után költöznek tovább.

Szóval ez kívülről nagyon királynak tűnik, csak épp benne lenni egy kalap fos, mert SEHOL nem vagy otthon.

Teljesen más elköltözni egy országba és ott élni 5-10-15 évet, beilleszkedni, és ismerkedni, mint x időnként csomagolni, elköszönni az épp megismert barátoktól és folytatni az utad az ismeretlenbe, egy tök idegen helyre.

Igen, felnőttként buli, de egy gyereknek állandóságra van szüksége, nem arra, hogy minden második évben átmenetileg egy új kultúrával ismerkedjen úgy, hogy senki nem áll mellette, a barátságai felszínesek ha nem zárkózik el teljesen.

Igen, természetesen.

Egy gyereknek állandóság kell: azt a szülei adják, nem az épület.

A férjem így nőtt fel. Imádta. Beszél hat nyelvet perfekt, a világon mindenhol otthon érzi magát két perc alatt, széles a látóköre, számos országban vannak barátai stb.

Egy gyereknek attól ab ovo nem jó, ha mindig ugyanazt látja és csinálja. Az élet ennél bonyolultabb.