2-2,5 eves gyerekeddel hogy telik a delutan, miket csinaltok? En tokre unatkozom, es lelkiismeret-furdalasom van.

Nyugodtan kiviheted árnyékba a gyereket, lekenve, kalapban, nem tűző napra.

A játszótér nem téged kell szórakoztasson, hanem a gyereket. Lehet számos olyan játékot játszani, ami a finommotorikát fejleszti, a gyurmázástól a firkálásig. Lehet mindenfélét csinálni odakint, mert kell a levegő a gyereknek, meg a mozgás.

Ismétlem: nem neked kell élvezni, hanem a gyereknek.

Az UV még nem erős (az nem az 5-6-os uv, hanem a 8-9), de létezik naptej, napkalap és egyébként is csak 10 és 15 között nem javasolják a tűző napot.

Én se azért járok játszótérre, mert én szeretnék. Nem is azért gyurmázok, rajzolok, festek, építek, olvasok mesét. Hanem mert a gyereket boldoggá teszi. Ez nálad nem szempont?

(Most épp alszik, mert későn sikerült letenni)

Ezt szomorú volt olvasni.

Amikor 2,5 évesek voltak a gyerekeim, én még otthon voltam Velük gyeden. Sosem éreztem Velük azt, hogy unatkoznék mellettük. Nem is unatkoztam. Mondjuk mi rengeteget mentünk, bizony napi kétszer csavarogtunk, sokszor csak a játszótérre, de gyakrabban Budapesten valamerre felfedezni szuper helyeket.

Arra nem tudok mit mondani, hogy azért nem viszed játszóra, mert unod...meg délutánonként beadod a játszóházba, te pedig edzeni mész...valóban nagyon szomorú, alig töltesz időt a gyerekeddek. Én erre képtelen lennék.

Szerintem meg kellene erőltetned magad. Tudod, így anyaként a legkevésbé a te igényeid számítanak. Te akartad a gyermeked, az ő igényeinek kell az első helyen szerepelnie, nem a tieidnek.

Egy ekkora gyermek valójában mindent kalandnak él meg. Elég csak sétálni vele egyet, és hagyni, hogy belevigyen téged az ő kis világába. Igen, le fog guggolni minden fűszál meg rovar mellett, és a legjobban azzal teszed, ha odaguggolsz mellé, és megpróbálsz az ő szemein keresztül látni.

Számomra varázslatos világ a gyermekek világa. Két gyermekem van, mindkettő külön egyéniség, imádom, ha kalandozhatok Velük, rengeteget játszunk a mai napig, pedig már nagy ovisok.

Azt javaslom, ne kapcsold be a tévét, helyette ülj le a gyermekeddel a földre, nézz a szemébe, és kérdezd meg, mihez lenne kedve. Ha még valamennyire megbízik benned, boldogan fogja sorolni az ötleteit. Azért írom, hogy ha még valamennyire megbízik benned, mert sanszosnak tartom, hogy az eddigi hozzáállásoddal a gyermeked nem fogja érteni, mit akarsz tőle, szokatlan lesz neki a helyzet, ha kellőképpen mesefüggő 2,5 évest neveltél, akkor hisztiben fog kitörni a meséért...és még sorolhatnám.

Összeszorul a szívem, akárhányszor azt olvasom, hogy a szülő lelki, érzelmi értelemben hanyagolja a gyermekét, ezzel komoly károkat okozva neki.

Ahogy először olvastam, azt gondoltam, kamu kérdés, ugyanis ennyire nem lehet szívtelen egy anya. De sajnos, sok ilyen anya van.

Kapj észbe, kérdező!

Ne haragudj, de lehet is lelkiismeret furdalásod :(

Nálam jobban kevesen gyűlölik a játszóteret, pánikroham-szerű érzések jönnek rám ha többet vannak, mégis néha elmegyek, mert a lányom imádja.

Én is szoktam tornázni, itthon oldom meg míg a nagy oviban van, a kicsi pedig alszik, vagy hétvégén a párom vigyáz rájuk, én pedig elmegyek addig.

Bevallom, én is van, hogy bekapcsolom neki a tv-t, ha már elegem van a zsongásból, vagy pl. szeretnék végre nyugiban elmosogatni stb, de ez nem mindennapos és nem unaloműző program jéték helyett.

Őszintén, nem igazán emlékszem a 2 éves kori játékokra, mert a lányom már 6 éves lesz, a kicsi pedig még babakorú, de 2 évesen még nem igazán engedtem tévézni, kb. 3 éves korától néz meséket, azt se órákig.

Kutyánk is van, így sokat voltunk együtt sétálni, a lányom élvezettel bogarászott (és a mai napig) a fűben, valamint kerestünk kisebb játszótereket ahová kutyával is lehet menni és nincs senki, így a gyerek is és én is jól jártam.