2-3 kisgyerek mellett nem "szakadtok bele" a házimunkába?

Mi számít kicsinek?

3 gyerek van, de én tudom magamról, hogy megőrültem volna két-három picivel, meg 2 év után itthon. Így nálunk nagy korkülönbség van.

Nagy előny, hogy mindig az épp picire lehet több energiát fordítani (fél napot oviban, suliban van a tesó) és a nagyobbak már nem csak kupit csinálnak, de be is tudnak segíteni.

Nem szakadok bele. A férjem nagyon sokat segít. Délután-este együtt vágjuk rendbe a lakást, amíg a gyerekeink elszöszmötölnek körülöttünk. Egyébként pedig csak hétvégén takarítunk, és kajálás utén, ha nagyon lemorzsáztak a földre, gyorsan felporszívózunk az asztal alatt.

Takarítás helyett a gyerekeinkkel foglalkozunk nagyon aktívan.

Kedves utolsó átérzem a gondodat. Talán azoknak nehezebb ez a rendrakasosdi, meg takarítósdi aki dolgozik. Én is dolgozok, plusz még a gyerekeket ilyen olyan fejlesztésre kell vigyük, edzésre, alig vagyunk itthon, mégis sokszor van kupi, illetve por mindenütt. Minden hétvégén porolhatnám a házat. Persze főzök is, utána egy rakat mosatlan. 4en lakunk, minden nap tiszta ruhát veszünk fel, 2 naponta mosok 2 adagot azokat ki is kell vasalni. Sokszor felgyűlik az is. Szóval igen, sokszor érzem azt, hogy SOK. Nálam a férjem sem segít. (Max fűnyírás)

Na de megyek is pakolni, nem rinyálok. Kihasználom, hogy szabin vagyok. :)

Nyilván nem sétagalopp,de a maximalizmust el kellett engednem. Tegnap pl. úgy tudtam együtt lenni a férjemmel miután elaludt a három gyerek, hogy erőt vettem magamon, és reggelra hagytam a vacsora utáni elpakolást, és a mosogatógép bepakolását. Tudtam, hogy ha még ezzel szüttyögök, nem tudok a férjemmel már az ágyban együtt lenni, mert elfogy a maradék erőm is. Régen erre pl. nem voltam képes, drámát éltem át belül.

Lazultam. Így nem érzem azt, hogy megszakadok, szépen a saját tempómban csinálgatom a dolgokat. Arra figyelek, hogy retek ne legyen a házban, de most hogy a gyerekek játékai nem mindig állnak katonás sorban, az már nem zavar.

Neked is ezt tudom tanácsolni, hogy ha te is egyedül végzed a házimunkát, 1. fogd be a gyerekeket kicsit mókásan segíteni

2. lazulj le picit, nehogy megszakadj

Én sosem értem az ilyen kérdéseknél, hogy hogyan lehetséges az, hogy a férj semmit nem segít? Számomra már a megfogalmazás is bosszantó, hogy "nem SEGÍT", hiszen ez nem segítség, hanem egy nagyonis természetesen elvárható feladat a férj részéről is. Ő is az adott otthonban él, ő is eszik, ruházkodik, utána is keletkezik mosatlan edény, szennyes ruha, a vécét, kádat ő is használja...miért olyan evidens egyeseknek (anyukáknak, feleségeknek), hogy minden házimunka az ő reszortjuk, a férj pedig semmit nem csinál otthon? És ez főleg az olyan családok esetében rejtély a számomra, ahol az anyuka is dolgozik. Tehát ő is talicskázza haza a pénzt, ő is reggeltől délutánig robotol, sok helyen a gyerekek körüli teendők is totálisan a feleségre maradnak...a férj pedig a munkán kívül csak van otthon, mint egy nagy here.

Miért engedik ezt azok a feleségek, akiknél ez a helyzet, és itt panaszkodnak, hogy mindent egyedül kell csinálniuk, de a férjük egy szent ember, mert rengeteget dolgozik, és viszi haza a pénzt? Nem értem, szerintem a teljes munkamegosztás lenne a fair.

Nálunk a férjemmel minden feladatot megosztunk magunk között. A gyerekek körüli dolgok többnyire nekem maradnak, még picik a gyerekek (ovisok) jobban boldogulok Velük, viszont a férjem déluténonként munka után eljön velünk mindenhová, együtt játszóterezünk, sétálunk, fagyizunk, ha még igénylik a gyerekek, otthon amíg én fürdetek, ruhákat készítek ki másnapra, mosok, friss ruhákat pakolok, a férjem előkészíti a vacsorát, sokszor megfőz másnapra, hogy tudjunk ebédet vinni magunkkal, ha úgy alakul, elaltatja az egyik gyereket, mert sokszor kettőt egyszerre altatni nem túl eredményes...

De olyan is nagyon gyakori, hogy fáradtabb vagyok, a nap végén már zsong a fejem a gyerekek csicsergésétől, olyankor átveszi a fürdetést, én pedig elszöszmötölök nagy magányomban a konyhában, és én készítem a vacsorát, a másnapi ebédet...szval sosincs olyan, hogy minden otthoni teendő csak az egyikünk terhe, mindent együtt párhuzamosan csinálunk. Így tehetjük meg azt, hogy mire Ő elkészül a vacsoréval, én kész vagyok a mosással-teregetéssel-ruhapakolással, és még mindig csak fél 7 van, ilynekor leülhetünk legozni, rajzolni a gyerekekkel (a férjem is mindig részt vesz a közös játékban), nem nyomaszt a konyhában halmokban álló mosatlan vagy a fürdöben tornyosuló szennyes.

Miért engedik egyes feleségek, hogy a férjük ilyen nagy here legyen?