Ilyen esetben megütnétek más gyerekét? Vagy mi a jó taktika?

“Pedig sosem volt az, hogy ne mutattuk volna meg neki a babát, már a kórházba is bejöttek meglátogatni minket (ott is ment utána a cirkusz, hogy ő ott akar velünk maradni, kellemetlen volt nagyon).”

Mindjárt sírok én is. Szegény kislány koldul a szeretetért, sír, kiabál, ki akarja provokálni, hogy kimondd, hogy attól még, hogy ő már nem kisbaba, még ugyanúgy szereted, te meg csak annyit éreztél, hogy kínos neked a cirkusz? De komolyan nem érzed, mennyire szüksége lenne annak a gyereknek rád? Nyilvánvalóan téged érez közel magához, jobban, mint az anyját, és kiskorában ugye sokat voltál vele, aztán hirtelen nagyon keveset... hát hogyan dolgozza fel ezt bölcsen és méltósággal egy 6-7 éves kislány? Mit vársz tőle?

Szerintem is a figyelmedért, szeretetedért harcol, bár biztosan alaphelyzetben is roszcsont gyerek lehet.

Hogyhogy megütni eszedbe jut, de az nem, hogy az anyját megkérd erősebb hangnemben, hogy szóljon már rá? Nem is értelek. Előbb vesznék össze az anyukával, mint ütném a gyereket.

De kedvességgel lehet többre mennél vele.

Kérdező itt egyértelműen csak és kizárólag a kislány szülei a hibásak, mert az nyilvánvaló, hogy lesz*rják a gyereket, nem nevelik, nem törődnek vele, nem állítanak neki korlátokat, ezért szegény kislány mindent megengedhet magának, még akkor is ha a szíve mélyén tudja, hogy rossz dolgot művel, mégsem állít neki senki korlátokat.

Én az anyjával próbálnék elbeszélgetni a helyedben, de egyébként nem tudom elképzelni azt a szituációt, hogy amikor egy gyerek így viselkedik akkor az anyja ne szóljon rá. Szóval ez nagyon durva ez az eset, és még csak azt sem mondanám hogy azért viselkedik így, mert te kevesebbet foglalkozol vele. Nem, ez egyértelműen a nevelés hiánya,ugyanis normális családban, normális nevelésű gyerek nem viselkedik így semmilyen körülmények között.

És a nagyszülők sem szóltak rá?

Biztos, hogy jó darabig nem mennék oda. Tényleg nem lesz mindig a tiéd se pici: pár hónap, egy-két év, és ettől a kislánytól fogja eltanulni a verekedést és a hisztit.

Valóban nem ő tehet erről, hogy a szülei b.nak megnevelni, de ez téged nem fog vigasztalni, ha kárt tesz a babában.

És nem kell attól félni, hogy ha foglalkozol a gyerekeddel, akkor ilyen lesz. Nem lesz! A legnagyobb gyerekem ADHD-s, és enye aspergeres, minden oka meg lett volna, ha így viselkedik. 5 éves volt, mikor kistesó született. Nála gyengédebb, odaadóbb nagytestvért nem kívánhattam. Sose kellett félteni tőle rokon kisgyerekes se.

Eszembe sem jutna mas gyerekere kezet emelni, nem az en dolgom megnevelni, es jogosan kiakadnek, ha mas ezt megtenne, akkor is, ha csaladtag. A picit nem hagynam vele egyedul semmikepp, es ha most nincs semmi ido, amit kettesben a lannyal tudnal tolteni, akkor nem mennek hozzajuk. Amit csinal, azt a figyelmedert teszi, a gyereknek a negativ figyelem is tobb, mint a semmi. Ugy tunik, nagyon hianyzol neki. Ajanlom a Pozitiv fegyelmezes c. konyvvet, es az abban talalhato tippeket, szerintem nagyon jo. En amit tennek, leulnek vele babozni, vagy csak szimplan meselni, es beleszonem a torteneteteket. Aztan megkernem, hogy rajzoljon rola, vagy jatsza el babozva, plussokkel, es te is eljatszhatod, hogy te hogy erzed magad a helyzetben. Kereshettek kozosen megoldast, pl. kijelolhettek minden latogatasnal 10 percet, amikor azt csinaljatok, amit o szeretne (be lehet allitani stoppert is). Mar ez is sokat segithet.

Nembiztos amugy, hogy csak az a baj, hogy te mar nem foglalkozol vele, lehet, hogy a szuleitol sem kap annyi figyelnet, mint szeretne.