Kinek mennyi boldogságot jelent a gyereke? Ha skálázni lehetne 1-10 ig mit mondanál?

Nincsenek nagyszülők vagy más segítség, akik időnként bevállalják a gyerkőcöket? Ha pl. kéthetente egy estét kettesben tudtok tölteni a férjeddel, ki tudtok kapcsolódni, egész másképp fogjátok látni.

Muszáj néha a gyerekek nélkül lenni. (Nekem négy van.)

6 éves a fiam, többek között ezért nincs testvére.

Ennyire van kapacitásunk mentálisan és fizikailag.

Boldog, kiegyensúlyozott az életünk. Tudok egyedül is programra menni, tudunk a férjemmel kettesben is (igaz ez nem gyakori), de esténként tudunk jókat beszélgetni.

Szerintem te nagyon ki vagy merülve. Kellene egy kis pihenés.

Amikor leírom, hogy 40 évesen már nem kell gyereket vállalni, mert nincs hozzá türelem, akkor pont erre gondolok.

A gyerek nem adja a boldogságot, nem az a feladata. Vagy te teszed magad boldoggá, vagy boldogtalan leszel gyerekkel is.

Tanuld meg élvezni a velük töltött időt! Pl. én szeretek kiállításra járni, és elmentünk, három gyerekkel. Ök mindent tudnak élvezni, csak valami történjen.

Társasozni meg gyurmázni szeretek velük, de autózásra nem vagyok kapható. Arra apát lehet befűzni.

Ők már elég nagyok, hogy egyedül is, vagy együtt is tudjanak játszani. Nem kötelező 0-24 szórakoztatni.

És ott a jolly joker, ami mindig beválik, és lesz egy szabad órám: át kell hívni a barátaikat. Nyúzzák egymást. Fél szemmel figyelni kell, nyitva az ajtó, de tudok ruhát hajtogatni, körmöt lakkozni, nekik teljesen mindegy, mintha a világon se lennék.

Nem kell mártírkodni. Néha legyél nyugodtan önző, és küldd el őket játszani, vagy legalább ki a se.ggedből.

A 8 évest akár be is foghatod segíteni. Pár év, és inkább játszik csendben, mintha ott se lenne, csak ne kelljen beállnia mosogatni. 😁

A gyerekes lét meg olyan, mint a szerelem: ha jó, akkor nagyon jó, de ha rossz, akkor nagyon rossz. A pokoltól a mennyig mindent bejárat az emberrel akár egy órán belül.

Tudnak aranyosak lenni, de ez nem kárpótol :/

3 és 5 évesek, amikor a másodikat vállaltuk még úgy tűnt jó lesz ez, hát tèvedtem.

Nekem a nagyobbik pont ma 4 éves, a kicsi 2,5. Egyedül nevelem őket, nagyszülő nincs. Szerencsére az enyémek pont az ellentéte, egész nap eljátszanak. Még tévét se néznek, úgy elvannak a saját kis fantáziavilágukban. Imádom őket.

Persze így se egyszerű, sokszor siránkozok, hogy taposómalom és börtön az életem, semmire sincs időm, sehova nem tudok elmenni, de gyerek nélkül hiába tudnék heti ötször edzeni, koncertekre, színházba járni, barátokkal kimozdulni, mègis úgy érezném kopár sivatag az életem.

Én ezzel szoktam vigasztalni magam, elképzelem milyen lenne nélkülük, kiráz tőle a hideg, és rögtön jobban érzem magam :)

Fiam ötéves múlt, lányom kétéves lesz.

Tény, hogy én (apa) kevesebbet vagyok a gyerekekkel, mint a feleségem, de abszolút nem vagyok ideg. Nem tartom önfeláldozásnak, hogy foglalkozzak velük. Inkább az a gondom, hogy tavasztól őszig a kertben is akad sok munka, meg maszek munkám is van (feleségem csinálja a benti házimunka oroszlánrészét).

Szóval, én inkább sajnálom, hogy nem lehetek velük annyit, amennyit szeretném. Mert én is vágynék arra, hogy társasozzunk, játszótérre menjünk, de bizony nehéz beosztani az időt. Délután, mikor hazaérek, sokszor mesélni kezdi a fiam a maga kis dolgait (pl. az autóival játszik és éppen mit csinálnak). Amennyire tehetem, igyekszem végighallgatni.

A nagyobbikkal akkor szoktunk elbeszélgetni, mikor fürdik, sokszor akkor jönnek elő az óvodai konfliktusok stb. Míg a feleségem fürdik, mesét szoktam nekik olvasni.

Szóval nekem inkább szüntelen örömforrás a két gyerek (különösen a nagyobbik), eszembe sem jutna, hogy önfeláldozást művelek értük. Inkább arra gondolok, hogy minden fáradozásomat sokszorosan viszonozzák aranyos viselkedésükkel, szeretetük kimutatásával, bújásukkal, puszijaikkal.

Talán 8

3,5 éves a lányom. Én vagyok és a férjem, 0 segítség. A férjem folyamatos műszakban dolgozik ( tehát hétköznapra esik a szabadnapja) Így van h egész hétvégén le kell foglalni a lányunkat, h apa tudjon aludni ha pl éjszakás volt. Nem h én időm nincs, de a háztartás us szalad ilyenkor.

A hétköznapunk rohanás ovi-meló-ovi-főzni-takarítani-mosni-vacsorázni-fürdetni-fektetni kb ennyi.....

Mégis mikor látom h a lányom egy Raffaello reklámon úgy táncol tütüben koronában mint egy hercegnő, nem győzök gyönyörködni benne 😊 Borzasztó hisztis, akaratos, mégis alig várom h lássam ha nincs velem (dolgozok)

Kistesót is szeretnénk már szóval próbálunk a lehető legtöbb együttöltött időt hasznosan kihasználni